A mai nap fő programja volt, hogy elautóztunk Orlandoból St. Augustinebe. Ez száz valahány mérföldet jelentett. Korán indultunk, korán érkeztünk. Itt kell megjegyezni, hogy bár január van be kellett kapcsolni a kocsiban a légkondit. Nem panaszkodom, dicsekszem! Villám gyorsan megtaláltuk a szállást de még nem lehetett bejelentkezni ezért beautóztunk a városközpontba. A könyvek leírások egy régi kisvárosi hangulatot ígértek. Nem kellett csalatkozni.
Van ugyan egy erődítmény is de nem tűnt izgalmasnak, így csak kívülről tekintettük meg. Inkább sétáltunk a bámulatos hangulatú kis utcákon. Olyan dolgok jöttek szembe mint Amerika legrégebbi iskola épülete, legalább is a felirat szerint, de én simán elhiszem.
Vagy ez a vízimalom.
Pár óra mászkálás után úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk a szállásra bejelentkezünk, ledobjuk a cuccot, és megnézzük a strandot. A tehertől megszabadulva, egy jót sétáltunk az alapjában véve homokos strandon. Azért mondom, hogy alapjában véve, mert a homok csak néha látszott ki a vastag, finom kagyló réteg alól. Miután itt is jól lejártuk a lábunkat vissza jöttünk a szobába és megterveztük nagy vonalakban a következő napokat. Ezzel jó sok időt eltöltöttünk, közben be is sötétedet és a kellemes tavaszias meleget egy finom hűvös váltotta. Ismét a város felé vettük utunkat, hogy a hangulatos vendéglők valamelyikében vacsorázzunk egyet. Kati valahonnan kiolvasta előzőleg, hogy télen egész hosszan ki van világítva a város.
De nem csak a házak, a pálma fák, a híd, szinte minden kapott dísz kivilágítást. A vacsora részemről nem sok szót érdemel.
Holnap útra kelünk és jócskán délre megyünk, egész közel a trópusi égövhöz. Időjárási szemszögből komoly elvárásaim vannak.