Az elmúlt hetet otthon töltöttük. Én teljesen, Kati jó részt. Az ürügy édesanyám születés napja volt. Kicsit bonyolította a dolgot, hogy Katinak dolgoznia kellett két napot a héten. Két lehetőség állt előttünk. Vagy megyünk a hét elején és akkor több napot tudunk egyben otthon lenni vagy a hét végén amikor időben közelebb vagyunk az említett születésnaphoz. Végül átvágtuk a gordiuszi csomót és a harmadik megoldást választottuk. Én mentem egész hétre, beleértve a két hétvégét, Kati is, csak ő visszajött dolgozni pár napra. Ez azért volt elfogadható megoldás mert a munkanapokon olcsók a jegyek.
A szülinapi meglepetés remekül sikerült. Pénteken repültünk, másnap pedig Velence felé vettük az irányt. Tökéletes volt a meglepetés, nem számítottak vendégre arra meg végképp nem, hogy mi jelenünk meg a kapu előtt, mi, akiknek ugye Angliában kéne lennie elméletileg. Plusz még oda felé megálltunk a budaörsi Tesconál. Itt vettünk kólákat, flódnit és fő csapásként egy hatalmas pizzát.
A kis csomag a tetején a flódni. Érdemes megfigyelni, hogy a pizza mérete megegyezik a csomagtartó méretével. Muszáj volt az élelmezésről gondoskodni mert nem számítottak ránk.
Katival mindig emlegetjük, hogy mikor visszajövünk akkor ki kell pihennünk a szabadságot. Ez most sem volt máshogy. Érzékeltetésül ide teszem a naptáram érintett napjait tartalmazó heteket.
Látható, hogy Velence előtt is van bejegyzés. És minden napra jutott valami vagy valaki.
Nem unatkoztunk, na. Nem sorolnám fel a programpontokat. Sok van. Mindig az történik, hogy amikor biztos az utazás időpontja akkor előkapjuk a naptárat és megérdeklődjük az érintettektől, hogy nekik mikor alkalmas és szép lassan kialakul a táncrend. És ebben még nincs benne, hogy el kell menni beszerezni az otthonról hozandókat, ami szép kis lista szokott lenni. Nem beszéltünk arról sem, hogy a családdal is szeretnénk tölteni időt. Csak úgy. Nekünk ilyen egy tökéletes hét.
Ne feledkezzünk meg róla, hogy, bár már megültük de valójában anyukámnak ma van a születésnapja. A 75-ik. Isten éltessen!