Régi tartozásomat törlesztem. Annak okát is leírom, hogy miért tartoztam ezzel olyan soká. Ugyan is a múlt szerdáról van szó. Csak közben készülődtünk haza, ennek okán nagyon be akartam fejezni egy munka fázist és épp, hogy elkészültem ezzel pakoltunk, indultunk a reptérre. Itthon meg a szokásos fejetlenség. Tele a naptár beígért látogatásokkal és egyéb programokkal. Most sincs éppen túl korán de holnap nem kell túl sok mindent csinálnom ezért most nem baj ha egy kicsit álmos leszek holnap.
A múlt szerda Olieval kezdődött. Kati adott nekem még szülinapomra 5 lovaglásra jogosító bérletet. Persze ez nem arról szólt, hogy gyere ló menjünk világgá. Újra megtanítottak lovagolni. Én régebben lovagoltam évekig, de nem ártott meg egy kis felfrissítése az ismereteknek. Arról nem is szólva, hogy lényegesen komolyabban vették az oktatást mint annak idején itthon. A buliban volt egy lovardai alkalmazott akik itt jellemzően csajok, én és Olie, a lusta és rafinált csődör (vagy herélt). Oli jobban tudott mindent mint én, így amikor a csaj azt mondta, hogy akkor most állítsam meg a lovat akkor Olie kérés és kérdés nélkül megállt. De megverekedtünk és sikerült értésére adnom a végére, hogy azt csinálja amit én akarok. Az igazi kérdés, az 5 alkalom mindegyikénél az volt, hogy be kellett előre jelentkezni és ehhez ki kellett találni, hogy milyen idő lesz holnap vagy egy hét múlva annak megfelelően, hogy mennyire előre jelentkeztem be. Mostanában Angliában ingen csak téliesre fordult az időjárás, elég hideg volt. Ha ehhez jött egy kis eső az igen cudarrá tette a körülményeket. Szerencsére az utolsó két alkalommal gyönyörű időt fogtam ki és mire mentem találkozni Olieval addigra felszállt a köd és az utolsó nap még ragyogó napsütés is volt. Sajnos a napnak már alig volt melege igaz Olie megizzasztott. Értelemszerűen lovaglás közben nem tudtam saját magamat lefotózni, de illusztráció képen lefotóztam az utánam következő tanulót.
A képen jól látszik, hogy milyen szép idő volt. Sajnos ez nem Olie de a lovász lány az akivel a legtöbbet dolgoztam együtt.
Aznap Katinak sikerült korán lelépni a melóból ezért a rég várt terepfutás is összejött. Én is megfutottam az ezen az útvonalon legjobb 10 km-es időmet. Már csak egy program pont volt hátra a kenyér sütés.
Most megint egy új dologgal kísérleteztem. Ciabattát akartam csinálni. Rég hevert már a konyhaszekrényben egy zacskó ciabattához való liszt ezt a múlt héten elhasználtam és az eredmény gyászos volt. Rendeltünk tehát friss lisztet és most abból próbálkoztam. Kiolvastam ugyanis, hogy ez a liszt tartalmaz élesztőt és az bizony el tudja veszteni az hatását ha sokáig áll, még ha szárított formában van akkor is. Ennek tudtam be a múltkori sikertelenséget. Most azonban ígéretesen indult meg felfelé a tészta. Majd amikor a sütőbe raktam és pár perc múlva ránéztem tudtam, hogy ez alkalommal a siker garantált, úgy kezdett nőni a meleg hatására a két kis cipócska. Ezt sikerült kihoznom 250 gramm lisztből.
Csuda finom volt, habos, könnyű. Egy ilyen cipócska elég kettőnknek vacsorára. Fogok még ilyet csinálni. És a recept is elég egyszerű. Végy 250 gramm ciabatta lisztet adj hozzá 160 ml vizet, gyúrd össze, kelesszed és mehet a sütőbe. Ja meg egy kanál olaj is kell a tésztába. Ugye, hogy nem bonyolult. Hmm, most alig várom, hogy újra csinálhassam.