Szabályos harcot folytatunk a futó útvonalunkon. Az a szakasz ahol elindulni szoktunk, egy kicsi természetvédelmi területen megy keresztül. Ez egy nagyon kellemes hely, tele nyulakkal, mókusokkal, rókákkal. És szép dús növényzettel. Sajnos ez a növényzet már jó ideje beborítja azt a csapást amin az első lépéseket tesszük amikor futni indulunk. Sajnos a többi irányban betonút van az sajnos nem jó a lábnak, tehát erre kell mennünk, nincs kérdés. Ezzel a növényzettel vívjuk közelharcunkat egyértelmű vereséggel. Tegnap is kimentem mert este futást terveztünk és már a múltkor is elég sokat szenvedtünk a csalán miatt. Gondoltam lecsapkodom a behajló szálakat. Találtam egy jó erős vesszőt és nekivágtam. Az elején nem is volt gond, szépen haladtam és ahol egy-egy csalán keresztezte az ösvény szépen lesuhintottam és lecsaptam a benyúló részt. Ez azon a részen ahol kb. egy hete kicsit visszanyírták a növényzetet, működött is de sajnos nem csinálták meg végig így egy jó darabon teljen el burjánzott a gaz. Bogáncs, csalán, tüskés szeder indák teszik itt szinte lehetetlenné az áthaladást egy rövid nadrágban ami mostanában szerencsére elég a futáshoz. Ezen a részen szabályosan utat kellett vágnom a növényzetbe. Erre azért nem számítottam. Még végig sem értem már éreztem, hogy gond lesz. Annyit kellett csépelnem a gazt, hogy kezdett a kezem megviselődni. A végére igen komoly vízhólyag alakult ki a az ujjamon.
Alig bírtam befejezni a munkát. Úgy folyt rólam a víz, hogy törölgetnem kellett a szememből. Mára olyan izomláz lett a bal jobb vállamban, hogy alig bírom felemelni a kezem és ez itt most nem túlzás.
Mindennel együtt nem bántam meg. Végre tudtunk úgy futni, hogy az a szakasz ahol szép egyenletes iramban kell haladni mert még nem vagyunk bemelegedve rendesen az nem úgy néz ki mint egy extrém akadály pálya. Le is futottuk a 15 kilométert és nem is rosszul. És a jó időnek köszönhetően sár sincs!