Ma kezdődik a Londoni Olimpia. Kettőt pislogunk és vége is lesz. De nekünk egy kicsit hosszabb, már egy héttel ezelőtt be lettünk vonva az olimpia vonzásába. Akkor járt itt a láng.
Kb 70 napon keresztül hurcolták körbe az országon, hozzánk a 63. nap jutott el. Természetes, hogy ebből nem akartunk kimaradni.A dolog bökkenője csak az volt, hogy reggel fél 7-kor volt a móka, ezzel együtt nem volt kérdéses, hogy ott a helyünk.
Megkérdeztük és Krisztián is csatlakozott hozzánk. Vagy mi ő hozzá nézőponttól függően. Kiderült, hogy Kati egyik kedvenc kolléganőjének a fia lesz az első lánghordozó itt a városban. Ezért adódott, hogy odamenjünk nézni, mikor tipródtunk, hogy hol táborozzunk le. Ez amúgy jó döntésnek bizonyult mondjuk ahhoz képest, hogy valaki leállt valahol az út szélén, elfutottak előttük és kész, ennyi volt. Nekünk viszont volt mit nézni amíg vártunk. Egy dobos zenekar szórakoztatta a népet. Mivel Kati nagyon félt, hogy lassan fogunk odaérni és nem várnak meg minket a lánggal ezért jó hosszan élveztük a dobos programot. A háttérben piros ruhában és valami piros fejdíszben láthatók.
De nem csak a dobosok voltak érdekesek. Láttuk a készülődést, majd amikor meghozták a lángot az éjszakai szállásáról. Ez úgy nézett ki mint egy régi vihar lámpa, csak aranyozva. Kettő ilyet lóbáltak a szürke ruhások. A ruhák színkódolása amúgy nagyon jó ötlet volt. A futó mindig fehér ruhában volt, a szürke ruhások voltak a biztonságiak. Rajtuk kívül senki nem tartózkodhatott a közelben. Aztán meggyújtották a futó lángot.
Ekkor nagy fotózkodás kezdődött. Alig lehetett látni a futót a sok fotóstól, kamerától. Aztán elindultak. Először a hangulat keltő emberek (!) utána a futó, szürke ruhások a két oldalán.
Krisztián és Kati is úgy gondolta, hogy amit elindul a futó mozdulni sem lehet majd. Mi maradtunk de Krisztián már a láng érkezése előtt elkerekezett. Ja igen biciklivel mentünk, mert az egyértelmű volt, hogy az autós forgalmat a városban korlátozni fogják és elég távol voltunk a parktól ahol a kezdő lépések voltak. Viszont én résen voltam és mondtam Katinak, még amikor csak a fotózkodás volt, hogy állítsuk irányba a bringákat. Ez nagyon helyes döntés volt mert így gyakorlatilag a láng mellett tudtunk haladni. Na jó egy kicsit mindig előtte. És valóban meglódult a tömeg és sokan nyomultak, hogy ne csak egy pillanatra lássák a lángot. Így viszont mi mindig előttük voltunk egy lépéssel. Ezzel a húzással sikerült látnunk azt is amikor az első futó átadta a lángot a másodiknak.
Ő már a harmadik és igen ő egy csaj volt. Itt nagyon jól láthatók a szürke ruhások és az is, hogy bizony ott volt a fülükben a fülhalgató.
Itt találkoztunk Krisztiánnal aki itt táborozott le. Innen nem követtük a lángot, a szűkülő járdákon már eddig is volt gond. Hármasban lerobogtunk a folyópartra mert tudtuk, hogy arra fog kanyarodni a láng. Itt megint különváltak útjaink. Mi letáboroztunk oda ahol hajóra szált a láng. Itt hatalmas tömeg volt. Csak fej felé magasra tartott géppel lehetett fotózni, ezért a képkivágások nem mindig tökéletesek. Azért kattogtattam rendesen.
Várakozás a lángra...
... a láng megérkezett...
... majd hajóra száll...
... és elmegy.
A túl parton is rengetegen voltak mint látható.
Szép lassan oszlani kezdett a tömeg, mi is kiszabadultunk. Bringára szálltunk, és eltekertünk. Kati munkába én haza.
A láng azóta is közelít a helyszínhez. Ezekben a pillanatokban a londoni városháza előtt tartózkodik de jó eséllyel mire ezt olvasod már az olimpiai stadionban fog égni.