Amint ígértem a pihenő nap történései következnek. Nem terveztünk előre semmit, de miután reggel kinéztünk a hegyek felé és csak felhő foszlányokat láttunk, egyértelmű lett, hogy szabadtéri lesz a program. Bár az időjárás itt elég csalóka (erről később bővebben) végül is jól döntöttünk. És ugye a fő szabadtéri attrakció Tenerifen a Teide.
Tenerife sziget úgy jött létre, hogy három közeli vulkán kezdett kiemelkedni a vízből sok ezer évvel ez előtt. Majd ez a három vulkán egybe olvadt és létrehozott egy hatalmas vulkánt ami kialakította a sziget nagy részét. Ez a vulkán azonban beomlott, de a maradék energia létrehozta a hatalmas kráter egyik szélén a Teidét. Ez működött 1909-ig, azóta csendes, de nem végleg. A Teide mellék vulkánja a Viejo, szintén jócskán nyomot hagyott a tájon.
Aránylag egyszerű volt a program hiszen a vulkán lábához aszfalt út vezet. Maga vulkán környéke egyébként nemzeti park és a világ örökség része. Itt nem csak a vulkánt nyújt látni valót, jó pár turista út vezet a kicsit holdbéli de mégis változatos tájon. Már az oda vezető út is látványos volt. Ahogy emelkedett az út és távolodott el a parttól, úgy váltotta fel a parti kopárságot a különböző növényzet jellemezte táj. Először csak a part menti részen is előforduló kaktusz és pálma félék sűrűsödtek meg majd ezt váltotta egy ritkás fenyves, majd ahogy emelkedtünk, úgy maradtak el a fák és csak alacsony vagy egészen földre simuló növényzet maradt, az is elég ritkásan. Végül aztán át vette a főszerepet a kőtenger, amit lefolyó láva hagyott maga után. Annak ellenére elég ritkás a növényzet, hogy a láva a kihűlés után termékeny talajjá lesz. Biztos több idő kell ahhoz, hogy a növényzet belakja a terepet.
Kati próbált fotózni az oda úton, de csak röptében, mert abban maradtunk, hogy majd visszafelé állunk csak meg. Elég gyorsan ott találtuk magunkat a hegy lábánál. Azért ezt a lábat úgy képzeld el, hogy már ekkor is 2000 méter fölött voltunk. Ekkor tudatosult bennem, hogy bár szőttem romantikus álmokat, hogy majd mi jól megmásszuk a Teidét, ezt most nem szabad megkockáztatni. Már itt is hideg szél fúj erős lökésekkel tarkítva és ehhez nem készültünk fel ruhailag, ráadásul se rendes mennyiségű inni valónk nem volt se enni valónk. Így nem szabad nekivágni egy ismeretlen terepen, 1200 méter szint leküzdésének, úgy, hogy a vége 3 és fél ezer méteren van ahol már befolyásolja a teljesítményt a ritkuló levegő. Nem lehetetlen vállalkozás, csak fel kell rá készülni. Szóval befizettük a borsos jegyárat a felvonóra és ez 8 perc alatt felröpített a a csúcs közvetlen közelébe. Ahogy kiszálltunk azonnal kaptuk a jeges szelet, úgyhogy villám öltözés következett. A hegy legtetejére csak engedély birtokában lehetett felmenni és mi ilyennel nem rendelkeztünk ezért maradt a keleti illetve a nyugati kilátó pontok megközelítése mint program. Ezek elérése is meglepő volt. Nem szoktam lihegve megállni pár lépcső léküzdése után. Igaz ez tengerszintre értendő, itt viszont annyival ritkább volt a levegő, hogy bizony kapkodtuk rendesen, amikor fölfelé kellett menni a kacskaringós ösvényen. Meg is pihentünk amikor elértük a kilátó pontot.
Igen a háttérben az maga a vulkán csúcsa. Oda nem mentünk most fel, így van adósságunk.
A kilátás pazar volt és plusz pontként még a hold is szépen látszott.
Az a maszat a bal felső sarokban. Viszont az még ezen a képen is látszik, hogy lefelé néz. Ennyire közel vagyunk ahhoz a körhöz ahol a nap merőlegesen látszik az évnek ebben a részében az égen. Maradtunk volna sokáig csodálni a kilátást de indultak az utolsó felvonók lefelé. Még egy utolsó pillantás a felvonó tövéből.
Amilyen gyorsan feljöttünk olyan gyorsan le is. Itt még megrohantuk a helyi turista kopasztó intézetet és beszereztem egy remek tenerifes pólót. Kati is kinézett magának egyet de nem volt a méretében sajnos, pedig nagyon jól nézett ki az is.
Kocsiba ültünk és itt létünk óta először nem kellett a légkondi, de azért Kati rövidnadrágra váltott. Aztán a visszaúton megálltunk minden érdekesnek tűnő helyen. Ilyen volt ez a kén kirakódás is ami látványos zöldre festette a követ.
Az egyik pontról remek rálátás nyílt a Viejóra ami a Teide oldalában lévő mellék vulkán.
Jól látható fekete láva folyást hagyott maga után. Ahogy ereszkedtünk lefelé újra megjelentek a fenyők. Elég fura látvány a fekete láva maradványból ritkásan kiálló fák alkotta erdőnek nehezen nevezhető növényzet.
Itt indult pár túra útvonal amiből az egyiken sétáltunk egy kicsit. Elég fura ez a talaj. A megszilárdult láva apróra törve. De ezek az kis kövek nagyon porózusak és könnyen morzsálódnak. Már értem, hogy miért tud ezen hamar növényzet megtelepedni. Ez a talaj valószínű, hogy jól megtartja a vizet, és ugyan akkor a morzsálódás következtében hamar lesz inkább föld mint kavics. Fel vettem egy nagyobb darabot és Kati kezébe nyomtam.
Most vagy a csaj roppant erős vagy a kő nagyon könnyű. Na jó leleplezem. Amikor Kati kezébe nyomtam alányúlt rendesen, várva a mérethez agyilag tartózó súlyt, ehhez képest lásd fenn. Ez volt az utolsó megállónk hazafelé menet.
És akkor vissza az időjáráshoz amit fent említettem. Nem lennék meteorológia előre jelző Tenerifen. A lakosság fele folyamatosan a felmenőimet emlegetné. Ez fél millió ember, kinek kell ennyi ellenség? Ugyan is teljesen mindegy mit jósolsz az biztos bekövetkezik a sziget egyik részén míg a másikon annak jó eséllyel pont az ellenkezője történik. Erre jó példa, hogy ahogy jöttünk le a hegyről szépen csúsztunk bele a felhőbe és pár csepp is került a szélvédőre. Már éppen elkönyveltük, hogy a nap hátralevő részét a szobában kuksolva fogjuk tölteni mikor ez látvány tárult elénk.
A parti sáv napfényben fürdött. Ezt még kielemzem később de lényeg, hogy volt szikrázó napfény majd sűrű felhő majd újra napsütés és mindez nagyjából 30-40 kilométeren belül. És a tapasztalat azt mutatja, hogy ez itt rendszeres. Csak az változik, hogy melyik réteg éppen hol tartózkodik.
Így pihenünk mi, jöhet újra a mászás de erről majd a következő írásban ahol megpróbálom megfejteni ezt az időjárási különcséget is.