Kitettem a pontot az előző poszt végére, bedőltem az ágyba majd pár perc múlva csörgött az óra. Legalább is így éreztem. hajnali kelés, villámgyors utolsó simítások a lakáson és a kézipoggyászon és irány a reptér. Leadtuk a bőröndöket, átmentünk a biztonsági ellenőrzésen, és már ki volt írva, hogy melyik kaputól indul a gép. Tény, hogy sokat álltunk sorba a bőrönddel de ilyen nem nagyon volt még, hogy tényleg időben kiírják, hogy melyik beszállókapuhoz kell menni. Villámgyorsan vettünk szendvicseket. Ez nagyon fontos volt mert hosszú út állt előttünk. Ciprusra mente ültünk ennyit egyfolytában gépen Európán belül. Épp csak bementünk a beszálló kapun és már nyitották is az ajtókat és lehetett beülni. És időben el is gurult a gép. Aztán persze sorba álltunk a kifutóra várva, de az semmi volt az út hosszához képest. Végül is csak az Európai Unió legnyugatibb és egyben legdélibb pontjára utaztunk. Még egy földrajzi érdekesség, hogy a Kanári-szigeteken található Spanyolország legmagasabb pontja, a Teide hegy ami ráadásul Európa legnagyobb tűzhányója és a világon is a harmadik. De még nem vagyunk ott.
Hamar nyugatnak vettük az irányt és így egy részt megpillanthattuk legkedvencebb angliai helyünket, Portland szigetet.
Az a kis csücsök ott az nagyon sokat jelent nekünk. Másrészt viszont így főleg az óceán fölött repültünk. Mondjuk sokat úgy sem láttunk volna a szárazföldből mert végig vastag habos felhők voltak alattunk. Némelyik egyértelműen magasba ágaskodó zivatar felhő volt, jelezve, hogy alatta elé zord idő lehet. Nagyon rég mentünk már amikor a felhők közül előbukkant egy sziget a tengerben. De nem akart csökkenni a magasság. Kiderült, hogy bár közel járunk már de ez még csak Madeira.
Na de nem sokkal később elkezdünk nagyon menni lefelé és előbukkant a sziget csoport egyik tagjai is.
Talán La Gomera lehetett, legalább is erre következtetek abból ahogy kanyarogtunk leszállás közben. Viszont eléggé el nem ítélhető módon, jócskán felhők alatt értük el a földet. Valahogy én úgy képzeltem, hogy itt a Szahara magasságában mindig kék az ég, és verőfényes napsütés van. Szerencsére nem.
A kocsira várni kellett mert akkor mosták. Valahogy nem voltunk fáradtak. Én aludtam a gépen egy órát igaz, de ezzel együtt sem volt meg egyikünknek sem a rendes napi alvás adag közel sem. Aztán a kocsiban beizzítottuk a navigációt és rákanyarodtunk az autópályára. Kis kavargás után megtaláltuk a szállást is, csak hinni kellett volna a navinak és ott lefordulni ahol mondja, de mi próbáltuk követni az itinert ami a szállás leírásában volt. Remek kis apartmant kaptunk. Szép nagy és tényleg az óceánra néz az erkély. A terv az volt, hogy ledobjuk a cuccot kipakoljuk ami sürgősséggel kell aztán körbe nézünk. Na itt jött ki az alvás hiány. Mind a ketten lecsúsztunk rendesen és a kanapén össze-vissza dőlve aludtunk pár órát. Azt hiszem, hogy előtte még ebédeltünk valamit, de a sorrend már keveredik. Végül aztán csak körbe szaladtunk egy kicsit, és már jöhetett is a vacsora. Akkor már sötétedett ezért érd be most az ebédről készült képpel.
A következő két nap egy sablonra ment. Napközben mászás, este strand. Na itt jön ki, hogy szerencsére felhős az idő. Másképp nem lehetne napközben a szabadban tartózkodni. A nap 1 órakor gyakorlatilag merőlegesen tűz. Meg is ejtettük a szokásos leégéseinket. Az első nap pár könnyű mászással telt ma azonban már bele csaptunk a lecsóba, fáj is mindenünk de nagyon jó kis utat másztunk a végén. A mászóhely nagyon jól néz ki.
Rengeteg a gyík, nem lehet úgy lépni kettőt, hogy ne iszkolna egy előled. És hatalmasak is.
Még pár szó az időjárásról. A májusban várható csapadék mennyiség 4 egész milliméter, viszont a levegő hőmérséklete alig valamivel van 20 fok fölött, a forróságot a tűző nap adja. Ezért kellemes enyhülés amikor jön egy felhő, viszont a szórt fényben és a hűsítő szélben nem veszi észre az ember, hogy szép alattomosan leég. Így tettünk mi is. Figyelemre méltó viszont, hogy télen a legalacsonyabb napi átlag hőmérséklet 17 fok! Hát igen a hatalmas víztömeg kondicionáló hatása.
Az esti vacsorákról nem érdemes sokat mesélni, pusztítjuk a tengeri herkentyűket rendületlenül. Ebben természetesen itt is mesterek. A hagyományok ugye.
Most valószínű, hogy egy regeneráló nap következik végül is ez egy nyaralás is egyben. Még nincs eldöntve hova megyünk de ez nem szokott gondot okozni, majd belevágunk valami marhaságba teljes egyetértésben ahogy szoktuk. Erről szól majd a következő rész.