Mint arról már elejtettem itt némi információt, volt egy hobbi projektünk. Akkor épp csak elindult, na de nem rég befejeződött, így végre beszámolhatok róla.
Ennek sztorinak a története is régebbre nyúlik vissza de nem évekre, épp csak karácsony előttre. Jártam a várost ajándékok után kajtatva. Bementem a bevásárló központba is. Ha ide betérek szinte mindig tátom a szám egy kicsit a modell boltban. Szinte soha nem veszek ilyenkor semmit (azért már fordult elő), most belebotlottam valamibe amit nagyon rég szerettem volna. Bár arany szabály, hogy karácson előtt semmit nem vesz az ember amit nagyon szeretne magának mert elképzelhető, hogy erről más is tud és akkor oda a meglepetés, itt mégis biztosra mehettem és beruháztam egy doboz műanyag alkatrészbe amiről azt ígérték, hogy ha megfelelő módon ragasztgatom egymáshoz ezeket akkor valami olyasmi lesz belőle amit én, amióta tudok róla, mélységesen csodálok. Vagyis annak a kicsinyített mása. Persze tisztában voltam azzal hogy a Revelltől nem váratók eget verő minőséget, de a végeredmény nem is lett rossz.
Na de erre várni kellett. Már nem emlékszem miért de sokáig állt a dobozban. Talán azért mert előre tisztában voltunk vele, hogy ha nekiállunk akkor sokáig fogja az egyetlen asztalunkat szinte teljes egészében elfoglalni. Ez be is jött. Eleve sokáig tartott a festegetés.
Csupa miniatűr alkatrész, egyesével lefestegetve. Eleve csak ez után következhetett az összeépítés.
Na abba is izzadtunk rendesen. Sajnos elég hosszan elhúzódott a tavaszi tél, de ez sok esténket hagyta szabadon ami alatt épülhetett a gép. És amikor már teljesen össze volt rakva akkor sem volt vége a dolognak mert jött a díszítő festés.
Én maszkoló szalagoztam, Kati festett. És ezek után még hátra volt egy nagy halom matrica, ami mind fel kellett ragasztani. Ez vizes lehúzó matrica a nagyon könnyedén elrontható dolgok közé tartozik. Elég csak egy kicsit tovább áztatni vagy felrakás közben tüsszenteni egyet mikor épp próbája az ember kisimítani és már vége is. Egy hártya szerű könnyedén gyűrődő, könnyen szakadó anyag. És sajnos a leggondosabb munkával is a végeredmény elég kiábrándító. Legalább is ahhoz képest amit vártam. Persze most így visszanézve nem is olyan rossz.
Elég rendesen pöcsöltem vele, hogy legalább így nézzen ki. A díszítő festés menti meg a helyzetet. A kis méretű matricák azért jól néznek ki.
Az alján nincsenek matricák, az a lenyitott futómű ajtótól illetve bombatértől néz ki dögösen.
Mivel a szerkezet a B-2 Spirit lopakodó nehézbombázó kicsinyített modellje úgy gondoltuk, hogy a lenyitott ajtók ellenére is a levegőben van a helye.
Így most az ablakunkban köröz egy láthatatlan vékony damilon amikor beindul alatta a fűtés és a felszálló meleg levegő elkezdi pörgetni.
Egyébként az eredetije csodálatos szerkezet, tele zseniális technikai megoldásokkal. Viszont ennek fejébe szédületesen drága. Mindössze 21 darab épült belőle amiből egy felszállás közben technikai hiba miatt lezuhant így mára csak 20 maradt. Illetve most már plusz 1 itt az ablakunkban.