Róma 2. felvonás

Komoly félelmekkel néztünk a második római napunk elé. Egyrészt kérdéses volt, hogy lábra tudunk-e állni és érdemben járni, másrészt az előző napi időjárás komoly kétségeket ébresztett, hogy érdemes lesz egyáltalán városnézésben gondolkodni. Komolyan segített a döntésben, hogy a szobából ki kellett jelentkezni. Végül is megint korán lent voltunk reggelizni, mondván, még össze is kell csomagolni. Reggeliről visszafelé menet volt egy kis izgalom. Levittük magunkkal az iPadeket, hogy azon tervezzük a napot és megnézzük a leveleinket. A folyosón a szoba felé haladva azt vettem észre, hogy a kártyát amivel az ajtó nyílik már nem én fogom, hanem magától tapad az iPadhez. Mágnes kártya és mágneses Smart Cover ragaszkodik egymáshoz. És nem volt kérdés, hogy melyiknek erősebb a mágneses tere. Nem is sikerült kinyitni az ajtót. Vissza a földszintre a recepcióra ahol viszont kérdés nélkül cserélték vagy újramágnesezték a kártyát (nem láttam mit mókolnak a pult mögött). Végül renden elhagytuk a szobát és elrángattuk a bőröndöket a metróig. Éreztük, hogy bár nem megy könnyen a járás azért nem reménytelen a helyzet. Az viszont nem esett jól, hogy elég sok lépcsőn kellett le-fel cipelni a cuccot. Bár előző nap nem használtuk ki a napi bérletet most úgy kalkuláltunk, hogy lényegesen kevesebbet fogunk talpalni, inkább járművel jutunk el egyik helyről a másikra, tehát megvettük a bérletet.

Első állomásunk a pályaudvar volt ahol a bőröndöket szándékoztuk leadni megőrzésre. Az előző nap tapasztalthoz képest egy jó százas sor látványa sokkolt mikor megérkeztünk. Fejben szépen átkalkuláltuk az időket, hogy mikor kell visszaindulni ide a bőröndökért mert ha leadni több mint félórába telt akkor kivenni is lehet, beletelik ennyibe. És még mi jól is jártunk mert mögöttünk még hosszabbodott a sor rendesen. Mindenre felkészülve megvettük a vonat jegyet is amivel a reptérre jutunk ki majd a nap végén.

Mikor ezen is túl voltunk végre elindulhattunk a tényleges első célpontunkhoz a San Pietro in Vincoli templomhoz ami annyit tesz mint Szent Péter Láncraverve. Elég érdekes névadás. Itt a fő attrakció ez a szobor csoport volt.

san pietro in vincoli

Michelangelo Mózese. Ezt Anyám tanácsára vettük fel a célpontok közé és nem bántuk meg. Itt volt még a névadó lánc is a fő oltár alatt.

Látszik, hogy Kati kabátban. Hideg volt bizony de ugyan akkor szép napsütés. Végül is városnézéshez ideális. Határozott célunk több nem volt ezért kifejtettem, hogy szeretnék még egyszer elmenni a Colosseumhoz. Rájöttem ugyanis, hogy belül alaposan körül jártuk ugyan de kívülről elég kevéssé. Szerencsére pár saroknyira voltunk csak ezért szép kényelmesen átsétáltunk. Nem csalódtam az északi, keleti oldal is pompás látvány.

Colosseum

Ahogy körbejártuk láttuk, hogy ha lehet még nagyobb sor vár bejutásra. Már a metróban is hatalmas tömeg volt, egyértelmű, hogy sokan érkeztek húsvétra. Sokan csak a napsütést élvezték a környéken.

Mi legyen a következő, merült fel a kérdés. Legyen a Circus Maximus. Nem sokat szoktunk gondolkodni ha egyikőnk kimond valamit, lehet mondani gondolkodás nélkül szoktunk menni egymás hülyeségei után. Ide sem volt érdemes járműre szállni, tehát sétáltunk. Gondolom sejted már, mi lesz ennek a vége.

A Circus Maximusról annyit érdemes tudni, hogy szintén szórakozási célra szolgált az ókori Rómában és ez a funkciója megmaradt ma is rendeznek itt koncerteket. Sajnos más alig maradt meg belőle. Ha valaki nem tudná, hogy mi ez akkor simán elmenne mellette, esetleg furcsállná, hogy milyen érdekes hosszúkás gödör.

Circus Maximus

És milyen nagy! Valóban hatalmas. A leírások szerint 150 ezer ember tudta ülve nézni a kocsi versenyeket egyéb viadalokat, sőt még tengeri csatákat is rendeztek itt. Az állóhelyekkel együtt 250-300 ezer ember befogadására volt képes. Elképesztő méretek ezek az ókorban és jól érzékeltetik a birodalom hatalmasságát. Szépen végig sétáltunk mellette, és közbe azon tanakodtunk mit nézzünk meg még. Legyen a Piazza Navona. Ez egyébként jó döntésnek bizonyult. Viszont azt is kitaláltuk, hogy menjünk gyalog a Tevere partján sétálva. Ez nem volt annyira jó döntés de azért nem bántam meg. A folyó innen pár sarokra volt. És váratlan látni valót is kaptunk útközben.

Bocca della Verita azaz az Igazság Szája. A legenda szerint ha ide bedugod a kezed és nem mondasz igazat a szobor leharapja a kockáztatott testrészt. Sajnos hosszú sorban álltak a dugni vágyók úgyhogy ezt kihagytuk és tovább haladtunk a folyó felé. És itt megint kaptam váratlan ajándékot. Láttam valamelyik ismertetőben egy képet egy híd romról a Ponte Rotto-ról. És teljesen véletlenül ott értünk ki a partra.

ponte rotto

Ezt a hidat időszámításunk előtt kezdték építeni, majd több átalakításon ment keresztül míg végül 1958-ban egy áradás elvitte a felét. Mára már csak egy íve van meg az eredi hatból.

Végül elértük a Piazza Navona-t. Itt már megint működött a "megyünk a tömeggel" verzió. A téren elképesztő ember, turista forgatag várt.

piazza navona

Ide érve egyértelmű volt, hogy le kell ülnünk. Pedig bírjuk a gyűrődést amúgy. Viszont ebéd idő is lett közben tehát legyen egy napos terasz. Egész kellemes volt a kaja. Ücsörögtünk még a romok fölött, és visszanyertük működő képességünket. Jöhetett a napi fagyi. Végül is Olaszországban vagyunk, mikor fagyizzunk ha nem most.

Már nem csak a haj játszik vöröses árnyalatban. Igen a két napi napon lézengés megtette hatását. Viszont lassan fogytunk ki az időből. Ezért felmértük, hogy melyik a legközelebbi metró állomás. Nos a közeli elég túlzás volt. Végül is a Spanyol Lépcső melletti volt a legkevésbé távoli. Haladtunk a tömeggel és ismét a lépcsőnél találtuk magunkat. Itt szépen leheveredtünk és élveztük a semmit tevést egy kicsit, majd szépen megmásztuk a lépcsőt. Ne mondj semmit! Majd egy lejtős utcán elértük a Piazza del Popolot.

piazza del popolo

Itt található egyebek mellett a Circus Maximusból ide szállított obeliszk, és a metró megálló ahol befejeztük a városnézést. Hát nem használtuk ki a bérletet ismét.

Bebujtunk a föld alá majd a Terminin pillanatok alatt visszakaptuk a bőröndöket. Szépen elrángattuk őket a peronig ahol kisvártatva vonatra szálltunk ami a reptéren tett le minket. A Leonardo reptér hatalmas. Szerintem legalább egy kilométert gyalogoltunk az épületen belül mire elértük a kaput ahova gépünk érkezni fog. Nem hagytuk zavarba ejteni magunkat azzal, hogy 5 perccel korábbi idő volt kiírva a géphez. Persze ez semmit nem számított mert már rég kellett volna beszállni mikor a gép még sehol nem volt. Végül is talán fél-egy órás késéssel indultunk és nem ez volt a legnagyobb probléma a repülő úttal. A cél felé közelítve nagyjából kikalkuláltam, hogy már eléggé lent lehetünk de még semmit nem látni a fényekből. Mondtam is Katinak, hogy érdekes leszállásunk lesz. És tényleg volt hánykolódás. Sajnos az egyik utas részéről is, amit mi szívtunk meg. Míg bejött hozzá az egészségügyis addig nem engedtek felállni minket, gondolom hogy ne képezzünk forgalmi akadályt a szűk folyosón. Ez elég rosszul esett mert a késéssel sikerült jó későn megérkezni és már nagyon mentünk volna. Végül is talán 1 órára érhettünk haza és Kati másnap ment dolgozni. Ezért hagytam, hogy aludjon a kocsiban. Végül talán épp csak kinyitottuk a bőröndöket de a pakolás elmaradt és dőltünk el.

Összességében nagyon jól éreztük magunkat és nagyon tetszett ez a két nap. Mennék vissza akár már holnap is.

Írta: Feri Címkék: utazás Európa Olaszország Kommentek: 1 hozzászólás
Share on Tumblr
 
Anya 2012. Apr. 17. 08:13
Hát ezaz! ezért pityeregtem mikor távozóban úgy éreztem ide már nem tudok vissza jönni.
Szólj hozzá!

A hozzászoláshoz be kell jelentkezned.
Email:

Jelszó:

Jegyezz meg!

Regisztrálok
Cimkefelhő:
3D (3) 3D_print (3) 550D (1) ablak (6) Afrika (2) ajándék (10) állatok (11) Amerika (20) Anglia (18) angol (3) apache (1) apám (2) apple (14) Ausztria (4) bárány (1) betegség (1) bicikli (2) blog (10) canon (3) cipő (3) Ciprus (4) család (16) csikós_cikk (2) csomag (8) Egyiptom (1) első (2) Emily (2) étterem (3) Európa (21) film (6) Florida (10) forgalom (1) fotó (7) főzés (5) Franciaország (1) futás (44) Gabi (3) golf (2) Goodwood (2) google (5) Görögország (17) gyümölcs (1) haj (1) hajó (1) hangulat (2) ház (11) hirdetés (1)  (8) hobbi (1) időjárás (10) internet (5) iPad (10) iPhone (5) Írország (8) izland (3) játék (2) kaja (5) Kalymnos (15) karácsony (9) Kati (1) kenyér (10) képek (6) kert (11) kirándulás (7) konyha (10) korcsolya (1) kórház (1) könyv (2) Krisztián (3) kutya (5) lakás (19) London (14) macska (3) madarak (5) magyar (2) Magyarország (16) Marci (2) marokkó (12) mászás (22) mozdony (1) mozi (4) műtét (1) növény (6) Olaszország (3) olimpia (3) paradicsom (3) php (2) politika (3) Portland (2) prog (2) programozás (5) radar (1) rejtvény (4) reklám (1) repülés (12) rewrite (3) róka (2) rss (1) sár (3) sárkány (1) script (1) sérülés (2) síelés (4) snooker (1) sör (3) Spanyolország (9) sport (5) street_view (2) sütés (25) számítógép (13) szemüveg (1) szerelés (36) szomszéd (9) szomszédság (22) szülinap (5) talált (13) tanulás (1) tél (5) természet (10) timelapse (2) Usa (3) utazás (87) választás (1) varrás (2) vásárlás (6) vasút (5) vendégség (10) vér (1) verseny (2) vicces (3) videó (25) virág (6) vulkán (2) zsázsa (1)
szikla blog logo