Az előző írást ott hagytam abba az izgalmakat a tetőfokig srófolva, hogy indulunk Rómába. Azt viszont elfelejtettem megemlíteni, hogy a rengeteg rohangálás mellett rengeteget zabáltunk is az otthon töltött napok alatt. Nem a "betegre esszük magunkat" verzió inkább a "nem fogjuk vissza magunkat". Rómába érve viszont a tápolás módból a trappolás módba kapcsoltunk. Ennek első napja következik most. Be kellett ugyanis látnom, hogy egy írásba nem fér bele amit ott két nap alatt végig néztünk és jártunk.
Azzal a félelemmel érkeztünk, hogy cudar idő lesz Rómában a hétvégén. Ez egy szabadtéri elfoglaltsághoz nem a legjobb előjel. Ehhez képest felhős de mégis verőfényes napra ébredtünk.
Mivel otthon elég sok elintézni valónk volt így korai kelések voltak, esélyes volt, hogy fel tudunk kelni időben, ehhez képest is meglepően korán lent voltunk reggelizni. Tudtuk, hogy hosszú lesz a nap nem árt időben kezdeni. Pillanatok alatt összekaptuk a cuccokat és elügettünk a metróhoz.
Mi is lehetne fontosabb Rómában mint a Colosseum. Féltem tőle, hogy csalódás lesz mint már olyan sok minden amit képek alapján elképzeltem magamnak, de ahogy kiléptünk a metróból megnyugodtam. A Colosseum olyan mint képzeled, sőt. Itt kijött erősen Kati szervező képességének előnye mikor elvágtattunk a hatalmas sor mellett az előre megvett jegyekkel. Duplán megvett jegyekkel, de erre még visszatérek. Aztán amikor már belül voltunk akkor láttuk, hogy ez a sor még jócskán folytatódik, sőt terebélyesedik az épületen belül mire egyáltalán a pénztárhoz ér. Mi viszont pillanatok alatt bent voltunk.
Erre nem voltam felkészülve. Nem tudtam róla sokat így azt sem, hogy ez egy 60-70 ezer néző befogadására képes létesítmény volt teljes pompájában. És mindez majd 2000 évvel ezelőtt. Próbáltam magamba szívni a hely szédületes múltú hangulatát, de erre több idő kell. Amennyire lehet körbe jártuk belülről és eközben mintegy mellesleg más pompás dolgokra lehetett rálátni. A számtalan diadal ívek egyike.
Vagy a Vénusz temploma, pontosabban ami abból megmaradt.
Mivel bőven volt még mit látni nem lebzselhettünk túl sokáig a Colosseumban. És itt visszatérek a duplán megvett jegyekhez. Sikerült ugyan is kettőnknek összesen 4 jegyet venni. Ennek története már nem fér ide, talán Kati elmeséli. Abban maradtunk, hogy megpróbálunk túladni a maradékon, hogy pénzünknél legyünk. Kifelé szépen elsétáltunk a sor vége felé és szép hangosan eladásra kínáltam a két jegyet. Pár másodperc alatt megköttetett az üzlet. Annyi volt csak a feladat, hogy elmenjünk a vevőkkel a bejáratig. Végül is ez két darab kinyomtatott papír darab volt, nem várhattuk el, hogy csak úgy adjanak érte 8000 forintnak megfelelő eurót. Két nagyon boldog embert hagytunk ott. Még kattintottam egyet kívülről is a Colosseumra mielőtt tovább haladtunk volna.
Következő célpontunk a Forum Romanum volt. Szerencsére a fent említett jegyek ide is érvényesek voltak így itt szép sor mellett húztunk el könnyedén. A Forum Romanum az ókori Róma főtere volt de ma ezzel a gyűjtőnévvel hivatkoznak a köré épült épületekre is. Volt itt jó pár templom, diadal ív és egyéb közcélú épület is, de akad bőven itt zöld terület is. Pár kép innen.
Egyes pontjairól jól látszott a Colosseum.
Szédületes méretek voltak jellemzőek mindenre.
Itt már éreztünk némi fáradtságot ezért jól esett leülni egy pár ezer éves kőre és elfogyasztani a repülőre csomagolt de megmaradt szendvicseket. Ténferegtünk még egy kicsit a romok között de volt még látnivaló, úgyhogy hamarosan otthagytuk. Ezután fagyival a kézben egy kicsit eltévedtünk de a két dolog között nincs összefüggés. Végül épp mielőtt feladtuk volna megtaláltuk következő úti célunkat a Panteont.
Szédületes, hogy közel kétezer éves és még mindig a világ legnagyobb alátámasztás nélküli kupolája a maga 43 méteres átmérőjével és magasságával. Tudtak építkezni ezek a rómaiak. Innen viszont már könnyeben tájékozódtunk. Nagy vonalakban belőttük, hogy merre akarunk tovább menni és csak követtük a turista hordákat. Így találtuk meg a Trévi-kutat.
Itt is kellemes csalódás ért, ezt is jóval kisebbnek képzeltem. Viszont a tömeg már akkora volt, hogy komoly trükkök árán tudtam csak megcsinálni a képeket. Külön kivezényelt rendőri egység volt akik vigyáztak, hogy az emberek ne másszanak fel a kútra. Éppen ottjártunkkor bírságoltak meg valakit. Gazdagítottuk a kút amúgy sem kis pénz gyűjteményét pár pennyvel majd haladtunk tovább. Szintén a tömeget követve jutottunk el a Spanyol Lépcsőhöz.
Impozáns lépcső és irdatlan turista hadak. Felmentünk a tetejére ahogy illik majd itt hirtelen elhatározással nem vettünk kólát mikor kiderült, hogy 4 euróért akarják adni a fél literes palack darabját. Kicsit arrébb töredékéért pótoltuk az addigra elfogyó készleteinket. Mivel még csak délután volt úgy döntöttünk, programba iktatjuk az Angyalvárat is. Nem nagyon volt érdemes járműre szállni ezért sétáltunk egy jó nagyot. Közben az idő kezdett elromlani, befelhősödött és ennek megfelelően le is hűlt. Nem volt barátságos, na.
Mire az Fellegvárhoz értünk már rendesen esőre állt és a szél is feltámadt, szerencse, hogy jó részt beltéri program következett. Azért sikerült a remek római kilátásra is vetni pár pillantás.
Meg a Szent Péter Bazilikára is.
Fájó szívvel néztük mert tudtuk, hogy azt bizony elhibáztuk, hogy húsvétkor érkeztünk így jó pár dolog zárva van így a Vatikán is aminek része a bazilika. Az Angyalvárban viszont megkaptam a várt érzés, jóval kisebb mint képzeltem. Hamar végeztünk is, már csak az előtte levő hidra mentem fel, hogy kívülről is le tudjam fényképezni.
Mivel a amúgy is a közelben voltunk gondoltuk legalább kívülről vetünk pár pillantást a bazilikára. Ahogy közeledtünk egyre gyanúsabb lett, hogy elég sokan lézengenek előtte. Igen, nyitva volt! Hajrá nézzük meg. Ebben a döntésben segített, hogy közben eleredt az eső. Átestünk a biztonság ellenőrzésen és haladtunk a főbejárat felé mikor egy mellék kapunál éppen Pápai Svájci Gárdisták váltották egymást.
Nem volt nagy szám így gyorsan végeztek, pont mire beállítottam az egyre romló fényviszonyokhoz a gépet. A háttérben apácák figyelhetők meg. Ahogy beléptünk a főbejáraton, szinte az első amit megláttunk ez a szobor volt.
Igen, Michelangelo Piétája. Ezt szinte mindenki ismeri, még a nem művészet történet szakosok is. A bazilika hozta a vártakat, végül is a világ legnagyobb katolikus temploma. Jóval nagyobb mint a Canterbury apátság katedrálisa, igaz jóval fiatalabb is annál. Kóvályogtunk benne de már eléggé nyúzottan.
Mire kijöttünk szerencsére nagyjából elállt az eső. Elvánszorogtunk a nem éppen közelben lévő metró megállóhoz. Még volt egy biztos program pontunk aznapra. Elmentünk a Terminire ami Róma főpályaudvara. Itt megbizonyosodtunk, hogy másnap ott tudjuk hagyni a bőröndöket a csomagmegőrzőben. Aztán az első utunkba eső helyen ettünk valami pizza féleséget. A minőség itt már nem számított, nagyon éhesek és fáradtak voltunk. Végül nagyjából 9 körül értünk vissza a szállodába. Jól kitöltöttük a napot. A forró fürdő segített valamelyest de így is hamar berogytunk az ágyba. Ez volt a római kirándulásunk első napja, a folytatásban következik: a hétfő.
A hozzászoláshoz be kell jelentkezned.
3D (3) 3D_print (3) 550D (1) ablak (6) Afrika (2) ajándék (10) állatok (11) Amerika (20) Anglia (18) angol (3) apache (1) apám (2) apple (14) Ausztria (4) bárány (1) betegség (1) bicikli (2) blog (10) canon (3) cipő (3) Ciprus (4) család (16) csikós_cikk (2) csomag (8) Egyiptom (1) első (2) Emily (2) étterem (3) Európa (21) film (6) Florida (10) forgalom (1) fotó (7) főzés (5) Franciaország (1) futás (44) Gabi (3) golf (2) Goodwood (2) google (5) Görögország (18) gyümölcs (1) haj (1) hajó (1) hangulat (2) ház (11) hirdetés (1) hó (8) hobbi (1) időjárás (10) internet (5) iPad (10) iPhone (5) Írország (8) izland (3) játék (2) kaja (5) Kalymnos (16) karácsony (9) Kati (1) kenyér (10) képek (6) kert (11) kirándulás (7) konyha (10) korcsolya (1) kórház (1) könyv (2) Krisztián (3) kutya (5) lakás (20) London (14) macska (3) madarak (5) magyar (2) Magyarország (16) Marci (2) marokkó (12) mászás (23) mozdony (1) mozi (4) műtét (1) növény (6) Olaszország (3) olimpia (3) paradicsom (3) php (2) politika (3) Portland (2) prog (2) programozás (5) radar (1) rejtvény (4) reklám (1) repülés (12) rewrite (3) róka (2) rss (1) sár (3) sárkány (1) script (1) sérülés (2) síelés (4) snooker (1) sör (3) Spanyolország (9) sport (5) street_view (2) sütés (25) számítógép (13) szemüveg (1) szerelés (37) szomszéd (9) szomszédság (22) szülinap (5) talált (13) tanulás (1) tél (5) természet (10) timelapse (2) Usa (3) utazás (88) választás (1) varrás (2) vásárlás (6) vasút (5) vendégség (10) vér (1) verseny (2) vicces (3) videó (25) virág (6) vulkán (2) zsázsa (1)
2020 október (1)
2019 november (1)
2019 június (1)
2018 október (1)
2018 szeptember (1)
2018 január (1)
2017 november (1)
2017 október (1)
2017 május (1)
2016 november (1)
2016 augusztus (1)
2016 május (3)
2016 március (1)
2016 február (1)
2015 november (1)
2015 augusztus (1)
2015 július (1)
2015 június (3)
2015 május (2)
2015 március (5)
2015 február (2)
2015 január (1)
2014 december (1)
2014 október (2)
2014 augusztus (1)
2014 július (1)
2014 június (1)
2014 május (1)
2014 április (1)
2014 március (4)
2014 február (4)
2014 január (3)
2013 november (4)
2013 október (3)
2013 szeptember (4)
2013 augusztus (2)
2013 július (1)
2013 június (2)
2013 május (2)
2013 április (2)
2013 március (3)
2013 február (4)
2013 január (10)
2012 december (2)
2012 november (3)
2012 október (6)
2012 szeptember (4)
2012 augusztus (5)
2012 július (3)
2012 június (5)
2012 május (6)
2012 április (6)
2012 március (6)
2012 február (7)
2012 január (9)
2011 december (5)
2011 november (5)
2011 október (13)
2011 szeptember (7)
2011 augusztus (5)
2011 július (7)
2011 június (5)
2011 május (8)
2011 április (6)
2011 március (8)
2011 február (7)
2011 január (7)
2010 december (10)
2010 november (4)
2010 október (9)
2010 szeptember (7)
2010 augusztus (7)
2010 július (12)
2010 június (6)
2010 május (24)
2010 április (21)
2010 március (20)
