Valójában téma szerint ez két külön poszt kéne, hogy legyen, de időrendileg meg összefüggésileg az egyik bele ágyazódik a másikba.
Az egész úgy kezdődött, hogy kb. 10 napja Kati kicsit unta a szürke februári napokat és azt monda, hogy el kéne menni valahova. Erre én, menjünk Sheffieldbe meglátogatni Esztert. Ez több szempontból is érdekes felvetés volt. Egy részt Sheffield Yorkshire-ben található ami nem itt van a szomszédban, másrészt Eszter erről semmit sem tudott. Szokásunk, hogy minden hülyeségbe egy szóra beleugrunk. Még az nap megkérdeztük Esztert, hogy hogy alakulnak a közeli hétvégéi. Végül sikerült megállapodni, hogy következő hétvégén elméletileg ráér. Ez a múlt szombatra esett innen nézve. Kisebb kirándulás jelleget öltött a készülődés mert bepakoltuk a hálózsákokat mert Eszter mondta, hogy aludjunk náluk amit örömmel vettünk, van egy fölös szobájuk amiben van ágy ellenben nincs fűtés. Vittünk meleg ruhát is bőven amit jól tettünk mert ismerjük Esztert, nem egy kánikula kedvelő ember.
Dél volt mire a lovak közé csaptunk. Ez aggasztónak tűnt mert ismerve az angliai út viszonyokat jó 5-6 órás menetre számítottunk. Szinte végig autópályán haladtunk és ez hamar megmutatkozott abban, hogy kezdetem unni, és álmosodtam is. Kati oldotta meg a helyzetet mert egy pihenő hely előtt egy másodperccel szólt, hogy neki dolga volna, álljunk meg. Kicsit morogtam mert tényleg épp csak ki tudtam menni. Ez a morgás nem tartott sokáig mert ahogy lekanyarodtam szembe ötlött, hogy valami nem stimmel. Egy autó nagyon magányosan áll az amúgy forgalmas parkolóban és a motor környéke mintha lángolna. Mondtam Katinak, hogy az a kocsi ég. Mire ő elsőre nem hitt nekem. De ahogy közelebb gurultunk már egyértelmű volt a helyzet. Még volt egy röpke gondolatom, hogy a kocsiban levő poroltóval közbe avatkozzak de aztán kézbe fogva az egy kilós poroltómat erről hamar letettem, mert ekkor már az egész motorház tető lángokban állt. Gyorsan arrébb gurultunk, Kati indult a dolgára én meg kaptam a telefont és fényképezni kezdtem. Épp akkor futottak be a tűzoltók.
Pillatok alatt úrrá lettek a helyzeten. A következő képen már nem füst, hanem a felcsapó gőz látható.
Majd itt az eredmény.
Borzasztóan sajnálom a tulajdonosát, de szerencsére senki sem sérült meg. Egyébként egy Opel volt amit itt Wauxhallnak hívnak (ejtsd kb: voxl). Nem csak a Ferrarik tudnak látványosan égni.
Ez a kis műsorszám felébresztett minket, nem volt gond az álmossággal az út hátra levő részében. Viszont amire nem számítottunk, az az, hogy túl gyorsan odaérünk. Dugó egyáltalán nem volt az úton és korlátozás is kevés. Így még vártunk is Eszterékre egy kicsit. Viszont innentől sok órás duma kezdődött. Évek óta nem láttuk Esztert, Harryt a barátját meg még egyáltalán nem. Itt derült ki, hogy mostanában elég sokfelé jártak a világban. Eszter még volt Yosemite-ben is ahol az ősszel mi is megfordultunk. Duma közben elmentünk egy közeli pubba ahol egy kis vacsorával és némi sörrel lassítottuk a beszélgetést. Majd Eszterékhez visszatérve hajnal 3-ig dumáltunk. Másnap ennek megfelelően jó későn keltünk. Reggeli félét imitáltunk, majd egy kis képnézegetés és már indulhattunk is haza. Nem hangzik túl izgalmasnak de nagyon jól esett ez a pár óra Eszterrel. Régen rengeteget lógtunk együtt, jártunk mászni sokfelé.
Eszterék most is ezt tették, kimentek a februári hidegbe mászni, ami nekünk nem pálya így szépen haza indultunk. Váltva vezettünk és aludtunk, így egy kicsit visszanyertünk az előző éjszaka alváshiányából.