Gabi, Krisztián ha idetévednétek szerintem ne olvassátok el. Mert ez az írás arról szól, hogy a címben szereplő fogalom nem létezik már. Muszáj róla írnom mert akkor talán egy kicsit kiírom magamból. Körbekérdeztem, mindenki tudja már aki olvashatja ezt a blogot.
A történet röviden: Gabi elköltözött a szomszédunkból. Elmondása szerinte ez egy régóta forgatott gondolat volt és most ért el arra a szintre, hogy tettekben öltsön formát. A kettőjük kapcsolata nem tartozik ennél jobban a nagyvilágra nem is ez a téma sokkal inkább az, hogy engem hogyan érint ez. Nos rosszul. Tudom, hogy egy érzelgős marha vagyok de péntek este mikor segítettünk költözni Gabinak visszafelé a kocsiban bizony gombóc volt a torkomban és most, hogy ezt írom megint.
Remek dolgokat csináltunk együtt és én nem sokkal ezelőttig azt hittem, hogy még fogunk is. Nem jutottunk el Portland-re sem pedig hányszor beszéltünk róla. A River Fest sem lesz már olyan mint volt 1-2 éve.
Az ilyen kirándulások is a be nem látható távoli jövőbe vesztek. De nem szabad a múlton merengeni sokat. Viszont a jelen tele van olyan dolgokkal amik nem esnek jól. Ha csak arra gondolok, hogy hányszor fogom még keresni a szememmel a Gabi kocsiját a ház előtt, vagy felnézek az ablakra délután mikor Krisztián munkában van és bevillan, hogy vajon Gabi itthon van-e és rögtön azután az is, hogy nincs. Vagy az ajtó csapódás amit a fülem már tökéletesen kiszűr a többi ajtó hangja közül, az is mást fog jelenteni. Amikor palacsintát sütünk mindig azzal nyugtattuk magunkat a halom láttán, hogy ha marad majd megkínáljuk Gabiékat. A lángosozáshoz sincs annyira kedvem. A moziesték fő tengelye is megroppant. Még szerencse, hogy elmentünk a londoni karácsonyi vásárba együtt mert inkább nyáron szoktunk együtt kirándulni. Szeretem az, hogy mindig kaphatok voltak arra, hogy ide kuporodjanak a kanapénkra, akár késő este is. Rozét sem fogunk venni belátható időn belül. Ez blog is jelentős mértékben támaszkodott az együtt töltött időkre erről tanúskodik a 17 szomszédság alcím is amit vissza kéne vonultatni mert ezt, ha jól emlékszem, mindig egyértelműen a Gabiékra vonatkoztattam.
Csapongok itt össze-vissza, de nem tehetek róla/ellene. Gabi elköltözött és most úgy érzem fájdalmasan messze van. Szerettük őket nagyon, csak most tudom mennyire és most sincs ez másként csak a személyes névmás változik.
Ha mégis végig olvastátok volna akkor tudjátok, hogy ebben a történetben továbbra sem mi vagyunk a fontosak és igyekszünk úgy segíteni, hogy a lehető legjobban jöjjetek ki a történetből mert ahogy most látszik ez nem lehet túl jó a közeli jövőben. De a villamosok járnak tovább és remélem legközelebb valami vidámabb témával tudok szolgálni.
A fenébe. Most szaladt le valaki a lépcsőn olyan léptekkel ahogy a Gabi szokott reggel munkába rohanni. Nem jó ez sehogy sem.