Nagyjából ekkor tudatosodott bennem, hogy nem sok van hátra az útból, sem kilométerben sem időben. Máskor ez sokkal hamarabb eljön, de most olyan sűrű volt az egész, hogy el is feledkeztünk arról, hogy vissza is kell menni egyszer. Viszont ezen a ponton már látszott, hogy erős túlzással már csak egy program van hátra: Monterey. Jazz rajongóknak már mond valamit ez a név de mi nem emiatt mentünk oda. Na várjunk még nem is vagyunk ott.
Yosemitet és ezzel a telet otthagyva, Palo Altoban aludtunk egyet. Részben mert ez útba esett Monterey felé másrészt mert itt is volt - főleg számomra - látnivaló. Nem is kevés. Paló Altó és a szomszédos Cupertino a szilikon-völgyben van. Itt van nagyon sok világszintű technológiai cég székhelye. Itt tettünk egy kört. Ahogy vezettünk a kijelölt célok felé úgy tátottam a számat, hogy milyen nevek köszönnek vissza a tömbök oldalán, csak, hogy néhányat említsek: eBay, Cisco, Oracle, Adobe, Yahoo!, Intel és két fő célpontuk Google illetve az Apple. Megint egy olyan dolog amire nem számítottam, miszerint ezek a cégek szabályos kis negyedek a városokon belül.
Első állomásunkhoz közeledve hamar szembejött ez az utca név tábla.
Úgy látszik ahogy Vegasban a szállodákról nevezik el az utcákat itt az uralkodó cégről. Itt nem messze tekert ez a srác is a google biciklin.
Itt volt ez a nagyon aranyos poén is. Aki már keresett a Google Mapen az tudja miről van szó.
Majd elmentünk a Google épülüte mellett is de nem volt érdemes lefotózni. Ha még is szeretnéd látni itt megteheted.
Akik ismernek egy kicsit is azok tudják, hogy az Apple termékeit igen kedvelem. És ezzel nem mondtam sokat. Ebből adódóan az igazi célok az Applehöz köthetőek. Így kerítettük útba azt a garázst ahol az egész cég útnak indult és ahol az első gépek épültek.
Majd a cég jelenlegi főhadiszállása a beszédes nevű 1 Infinite Loop.
Itt hosszabb időre is megálltunk, hogy kicsit körül nézzünk. Itt van ezen kívül egy különleges Apple üzlet is. Itt nem csak a szokásos almás cuccokat árulják hanem vannak kegytárgyak is. Itt került hozzám a harmadik póló amit az út során vásároltunk. Az előző kettő a Grand Canyonban illetve Yosemitben lett a kollekció része. Kati is bővítette itt a ruhatárát plusz én vettem még egy bögrét Kati meg egy ilyet csak természetesen almás logóval.
Ezzel el is ment a délelőtt és meg is éheztünk, úgy hogy beültünk egy nagyon elitnek tűnő helyre a szomszédos BJ's-be. Nem azért, csak nem akartunk sokat keresgélni. Nagyon meglepődtünk mikor kihozták a számlát. Itt ettünk talán az egész úton a legolcsóbban étteremben és a kaja kimondottan jó volt, bármikor elfogadnám. Nem ülhettünk sokáig az asztalnál mert kétórányi vezetés és még programok vártak ránk aznap.
Így értünk ki az óceán partjára ismét, csak most jó idő volt. Lassacskán kezdtük megtanulni a tájokozódást a soksávos utakon, így hamar odaértünk a szállásunkhoz. Az internet itt is éppen csak csepegett. Azt azért meg tudtuk nézni, hogy nem nagyon érdemes autóba ülni mert kb. ezer méterre vagyunk csak a kikötőtől ami Montereyben minket érdekelt. Gyorsan összecihelődtünk és nekivágtunk. Megint hülyén éreztük magunkat mint egyedüli gyalogosok ameddig a szem ellátott. Itt ezer méter hatalmas távolság ennyit nem tesznek meg autó nélkül az emberek. Se baj, hamar kiértünk a kikötőbe. Ez persze már a halászat fontosságának csökkenésével kevésbé kikötő inkább turista látványosság illetve mint szórakoztató ipari egység funkcionál, illetve rengeteg kajálda van itt. Volt egy gyanúm, hogy mivel nem vagyunk nagyon messze San Franciscotól ezért van esélyünk itt is fókát látni. Arra azért nem számítottam, hogy sokszor annyit mint ott. De itt nem is a fóka volt a fő attrakció, sokkal inkább a tengeri vidra na meg a pelikán abból is a barna fajta amit most tudtam meg, hogy nem is így hívnak hanem úgy, hogy gödény. Ezekkel tele volt a part és örömmel pózoltak a fényképezőgépnek.
Próbáltunk vidrát meg fókát is fotózni de egyrészt messze voltak más rész főleg a vízben így nem látszottak annyira jól. De jó sokáig bámultuk őket, majd az erősödő és elég hűvös szél elzavart a partról. Itt már nem volt annyira nyár. Bóklásztunk az üzletek között és majdnem vettem egy melegítő felsőt mert 20 dollárért vesztegették. De lebeszéltünk engem erről. Rémlett, hogy itt van egy tengeri akvárium amit a turista térkép megerősített így arra vettük az irány bár sok reményünk nem volt a dologhoz mert közeledtünk az 5 órához és gondoltuk, hogy akkor zár. Nem. 6-kor. Kérdezte a pénztáros, hogy mivel már elég késő van milyen kedvezményt kérünk. Első verzió, hogy olcsóbban mehetünk be másik, hogy teljes ár de akkor holnap is jöhetünk a jeggyel. Az első verziót választottuk. Volt egy bő óránk, hogy megnézzük az akváriumot. Nem gondoltuk, hogy ez mekkora. Illetve, hogy ez jó sok kisebb nagyobb akvárium összessége. Elkezdtük róni a köröket. És valami fantasztikus látvány tárult a szemünk elé. Hatalmas halrajok úsztak felettünk.
Derengő megvilágításban zseniális színű medúzák lebegtek.
Egy kedves bácsi lerohant, hogy simogattunk e már ráját? Hát persze, van itthon egy a kádban ha kedvem szottyanna. És csodák csodája Kati kötélnek állt.
Többször is sikerült elkapnia a jószágot. Az emeleten láttuk, hogy búvárok készülnek takarítani az egyik óriási medencébe. Szélvész mód tekeregtünk a folyosókon, hogy megtaláljuk annak a medencének az alsó szintjét ahol a hatalmas ablakok vannak. A búvárt nem, hogy nem zavarta, hogy fotózom, kimondottan pózolt a kamerának. Végül is tengerek lakója ő is.
Az egyezményes jellel jeleztem neki, hogy sikerül a kép törölgetheti az üveget tovább ami egyébként ha jól tudom nem is üveg hanem hatalmas akril táblák. Végül is ember feletti tempóban de sikerült végig nézni szinte mindent. Pedig tényleg sok csoda volt. Még olyasmire is fordítottak figyelmet, hogy bemutassák a part állandóan pezsgő vizének világát mindezt hatalmas táblák között folyamatosan hullámoztatott vízben. Zseniális volt az egész. Talán csak a három vidrát sajnáltam akiknek társai onnan pár méterre szabadon úszkálhattak, igaz ezeknek nem kellett tartani a cápáktól és a kaját is felszolgálták nekik. Gyakorlatilag a dolgozókkal együtt hagytuk el az épületet. Itt konstatáltuk, hogy igen csak jó volt fedett látványosságot választani mert szépen eleredt az eső. Ez a hideg széllel nem nyerő kombináció, úgy hogy természetes volt, hogy az előzőleg a mólón felfedezett nyílt tüzes fűtésű étterem felé vettük az irányt és ott a tűzhöz legközelebb felkínált ülőhely ellen egyáltalán nem tiltakoztunk. Egy gond volt mindössze, hogy nem voltam éhes így a remek kajának a felét dobozban szépen hazavittem. Remekbe szabott rántott scallop volt, kár lett volna ott hagyni. Ezen a ponton kicsit megbántuk, hogy gyalogosan indultunk el a szállásról. Sötét volt, hideg, és még szemerkélt az eső egy darabig és így nem könnyű sétálni teli hassal egy kilométert. Mivel az internet gyalázatos volt csak kósza gondolat volt, hogy írjak ide, villám sebességgel kidőltünk.
Másnap gyönyörű napsütésre ébredtünk, és hamar megfogalmazódott és kimondatott, hogy nem tudjuk még itt hagyni ezt a aranyos kis helyet, így csomagolás és indulás után a part felé kanyarodtunk és letettük a járművet egy parkolóban. Szépen elindultunk a kikötő felé. Ahogy közeledtünk kezdtem sasolni, hogy a móló ahol tegnap láttuk a fókákat mintha nem lenne lezárva, le is kanyarodtunk villámgyorsan. Feltűnt, hogy pár ember áll korlátnál és nagyon néznek a víz felé. Amikor odaértünk láttuk, hogy egy vidra reggelijét csodálják. Hát mi is csak csodálni tudtuk.
Szépen lebukott a víz alá majd a visszatérve a kagylót a hasára tette, ott bontogatta és onnan fogyasztotta el. Alig bírtunk elszakadni a látványtól. Nagy nehezen tovább mentünk a mólón ami igen csak hosszú volt (most nézetem meg 500 méter). Ahogy közeledtünk erősödött a jól ismert hangzavar, a fóka üvöltözés. Nos a móló végén a kövek fókákkal voltak borítva a köztes helyeken meg pelikánok és kormoránok álltak. Többszörös mennyiség volt mint San Franciscoban. De nem maradhattuk sokáig mert hosszú út állt még előttünk így fájó szívvel búcsú pillantást vetettünk a fókahadra majd elkezdtünk visszabaktatni a mólón a kocsi felé. A ráadásra nem számítottunk. Ismét egy csapat fotózó turista segített felfedezni a korláttól karnyújtásnyira napozó jószágokat.
Elértük a csúcsot mehettünk. Beírtuk az úti célt a navigációba és kijött, hogy menjünk fel az autópályára, de én tudtam, hogy az óceánparton egy sokkal szebb út vezet. Szerencsére a navigáció ismerte azt a verziót is így azt választottuk. Ezt igen jól tettük.
Ilyen tájakon vezetett az út. Egymást váltva közelítettünk immár tényleg utunk utolsó állomásához, Los Angeleshez. Sikerül újra rácsodálkozni, hogy milyen trópusi jellegű táj kombinálódik egy európaihoz igen hasonló eberi környezettel, még akkor is ha itt már jól érezhetően erős a mexikói hatás az épületek kialakításában. A sok sávos autópálya elválasztó és szegélyező növénye itt a hatalmas pálma.
Bár még várt ránk egy kellemese este, út amit meg kellett tenni már alig, úgyhogy mondhatom, hogy búcsúzásként ilyen gyönyörűséges látványban volt részünk.
Még nem értünk haza, úgyhogy van még mit írnom az útról.
A hozzászoláshoz be kell jelentkezned.
3D (3) 3D_print (3) 550D (1) ablak (6) Afrika (2) ajándék (10) állatok (11) Amerika (20) Anglia (18) angol (3) apache (1) apám (2) apple (14) Ausztria (4) bárány (1) betegség (1) bicikli (2) blog (10) canon (3) cipő (3) Ciprus (4) család (16) csikós_cikk (2) csomag (8) Egyiptom (1) első (2) Emily (2) étterem (3) Európa (21) film (6) Florida (10) forgalom (1) fotó (7) főzés (5) Franciaország (1) futás (44) Gabi (3) golf (2) Goodwood (2) google (5) Görögország (18) gyümölcs (1) haj (1) hajó (1) hangulat (2) ház (11) hirdetés (1) hó (8) hobbi (1) időjárás (10) internet (5) iPad (10) iPhone (5) Írország (8) izland (3) játék (2) kaja (5) Kalymnos (16) karácsony (9) Kati (1) kenyér (10) képek (6) kert (11) kirándulás (7) konyha (10) korcsolya (1) kórház (1) könyv (2) Krisztián (3) kutya (5) lakás (20) London (14) macska (3) madarak (5) magyar (2) Magyarország (16) Marci (2) marokkó (12) mászás (23) mozdony (1) mozi (4) műtét (1) növény (6) Olaszország (3) olimpia (3) paradicsom (3) php (2) politika (3) Portland (2) prog (2) programozás (5) radar (1) rejtvény (4) reklám (1) repülés (12) rewrite (3) róka (2) rss (1) sár (3) sárkány (1) script (1) sérülés (2) síelés (4) snooker (1) sör (3) Spanyolország (9) sport (5) street_view (2) sütés (25) számítógép (13) szemüveg (1) szerelés (37) szomszéd (9) szomszédság (22) szülinap (5) talált (13) tanulás (1) tél (5) természet (10) timelapse (2) Usa (3) utazás (88) választás (1) varrás (2) vásárlás (6) vasút (5) vendégség (10) vér (1) verseny (2) vicces (3) videó (25) virág (6) vulkán (2) zsázsa (1)
2020 október (1)
2019 november (1)
2019 június (1)
2018 október (1)
2018 szeptember (1)
2018 január (1)
2017 november (1)
2017 október (1)
2017 május (1)
2016 november (1)
2016 augusztus (1)
2016 május (3)
2016 március (1)
2016 február (1)
2015 november (1)
2015 augusztus (1)
2015 július (1)
2015 június (3)
2015 május (2)
2015 március (5)
2015 február (2)
2015 január (1)
2014 december (1)
2014 október (2)
2014 augusztus (1)
2014 július (1)
2014 június (1)
2014 május (1)
2014 április (1)
2014 március (4)
2014 február (4)
2014 január (3)
2013 november (4)
2013 október (3)
2013 szeptember (4)
2013 augusztus (2)
2013 július (1)
2013 június (2)
2013 május (2)
2013 április (2)
2013 március (3)
2013 február (4)
2013 január (10)
2012 december (2)
2012 november (3)
2012 október (6)
2012 szeptember (4)
2012 augusztus (5)
2012 július (3)
2012 június (5)
2012 május (6)
2012 április (6)
2012 március (6)
2012 február (7)
2012 január (9)
2011 december (5)
2011 november (5)
2011 október (13)
2011 szeptember (7)
2011 augusztus (5)
2011 július (7)
2011 június (5)
2011 május (8)
2011 április (6)
2011 március (8)
2011 február (7)
2011 január (7)
2010 december (10)
2010 november (4)
2010 október (9)
2010 szeptember (7)
2010 augusztus (7)
2010 július (12)
2010 június (6)
2010 május (24)
2010 április (21)
2010 március (20)
