Frisco - Feri mese - szikla Blog

Frisco2011. Oct. 31. hétfő 22:57

Van az amerikaiaknak ez a rövidítés mániája. Úgy mint Las Vegas csak Vegas San Francisco pedig Frisco. Mondjuk Los Angeles jár a legrosszabbul mert az csak min LA van emlegetve. Szóval elindultunk az eddigi legkoszosabb szállásról Friscóba. Ez volt utunk közepe és gondolati kiinduló pontja. Mert, hogy valami olyasmiből jött ez az út, hogy látogassuk meg Gabit. Aki majdnem Friscoban lakik egész pontosan Wallnut Creekben. Szombat délután érkeztünk és jó volt látni, hogy Gabi mit sem változott. És végre találkoztunk Aaronnal(ejtsd Éron) is aki Gabi férje és sokat hallottunk már róla. Velük töltöttük a szombat délutánt. És végre egy csomó dolgot megdumáltunk amit neten keresztül nem lehet. Elmentünk sétálni a szomszédos dombokra. Itt lett volna esélyük találkozni csörgőkígyóval de nem volt szerencsénk egymáshoz. Nem bánom.

Másnap egész napos városnézés volt tervbe véve. Sikerült megbirkózni a jegyautomata furcsaságaival és felszálltunk a friscói HÉV-re. Megint egy olyan hely amiről már sokat hallottunk és rengeteg képet láttunk róla persze inkább a fő attrakciókról és a valóság mégis kellemes csalódás volt. Ez nagyon aranyos hangulatos emberi léptékűnek látszó város. Aztán ahogy sétálni kezdtünk hirtelen töményen kaptuk az élményeket és látni valókat. Kezdve a mindenki által ismert Golden Gate híddal illetve az Alcatrazzal.

Golden Gate

Alcatraz

Mégis számomra a legfőbb látványosság a fókák voltak.

Ezek az egyik dokkot szemelték ki pihenőhelyül és ezzel olyan turista attrakciót kínáltak, hogy a dokkhoz lelátót építettek, hogy egyszerre láthassa mindenki, ahogy hevernek a a pontonon a fókák. Persze ez nem ilyen statikus látni való mert folyamatosan veszekedtek, kiabáltak és szinte mindig úszkált pár jószága vízben is. Még sétáltunk a dokkok mentén mert remek hangulatú hely. És láthatóan igyekszenek ezt fokozni. Van például ez a látvány pékség ahol nem elég, hogy a kirakatban gyúrják a tésztákat a kisült kenyerek az emberek feje felett utaznak kis kosarakban míg hűlnek.

Ezután a város belseje felé vettük az irányt. San Francisco utcáin járnak a híres kábel vontatású villamosok. Amik egyáltalán nem villamosok mert áram nincs bennük egyáltalán. Még a csengetést is zsinór megoldás biztosítja. Az irányítás meg komoly fizikai munka. Hatalmas karokat és pedálokat kell mozgatni, hogy a villamos karmai belekapaszkodjanak a kábelbe illetve, le tudjon fékezni a kereszteződésekben. Sajnos ez megint csak olyan turista látványosság, hogy sorba kellett volna állni, hogy felférjünk rá. Sokat. Inkább elindultunk gyalog. Ez itt nem annyira egyszerű mert az utcák itt igen csak meredekek néhol.

Van hely ahol nem is lehetne fel vagy lemenni rajta egyenesen ezért ilyen kacskaringósra csinálták meg. Ez a híres Lombard utca, szintén ismert látni való.

Lombard street

Aztán keresetünk egy villamos megállót ahol már simán fel tudunk szállni. El is mentünk a végállomásig ahol megnéztem, hogyan fordítják meg a kocsit. Hát kérem szépen nekidőlnek és emberi erővel szépen átfordítják.

cable car

Ezután szerettem volna közel menni a hídhoz ezért trolira szálltunk. Sajnos az akciót nem kísérte siker, nem találtam olyan pontot ahonnan jó rálátás lett volna a hídra. De a város nagyon kellemes partszakaszára jutottunk ahol nagyon sokan bicikliztek, futottak, kutyát sétáltattak vagy csak úgy andalogtak az október végi nyárban. Nagyon kellemes volt az idő. Verőfény 20-25 fok. Itt szépen visszasétáltunk a dokkok irányába és megnéztük, hogy a fókák ott vannak e még. Ott voltak. Úgy döntöttünk, hogy eléggé elfáradtunk ideje haza illetve Gabiék felé venni az irány. Ez pont egy Corndog árus előtt történt ahol rájöttünk, hogy ilyet még nem próbáltunk tehát ezt is megejtettük.

corndog

Finom volt. Felütünk a villamosra amiről csak később tudtuk meg, hogy azért más színű mindegyik mert mindegyik másik városból származik. Sok helyről ahol felszámolták a villamosokat ide szállítottak egyet mintegy élő múzeumba. Remek ötlet. Az egész napos mászkálástól jól elfáradva értünk vissza Gabiékhoz ahol pazar vacsora várt minket. Ezután már csak arra kellet ügyelni, hogy az ágy felé dőljünk. Másnap reggel pedig város után megint természet felé vettük az irányt. Yosemite felé.

Nem táplálok reményt, hogy utolérem magam az írásokkal. Gabiknál írtam meg a Grand Canyonos posztot. A dátumok viszont azt tükrözik, hogy mikor voltunk az adott helyen, hogy visszatudjuk nézni később mintegy naplószerűen. Így itt is az a dátum kerül fel amikor tovább indultunk San Franciscoból.

Írta: Feri Címkék: Amerika utazás Kommentek: 0 hozzászólás

megosztás

Share on Tumblr

Szólj hozzá!

A hozzászoláshoz be kell jelentkezned.