Jó oka van annak, hogy csak ez a poszt született Kalymnoson. Egyrészt ugye nem volt a közelben internet amit jól lehetett volna használni töredék időben ilyesmire, másrészt nagyon jó idő volt. Ez azt eredményezte, hogy kora kelés, mászás, fagyi, strandolás, fürdés, vásárlás, vacsora, és gyors email nézés mellé nem fért semmi a napba. Első hallásra nem tűnik feszített programnak. De valójában korán keltünk, hogy ne a déli hőségben másszunk (szeptember végén!), majd miután dél körül tényleg abba hagytuk a mászást, elpakoltuk a cuccot, lekecmeregtünk a robogóig, majd azzal vissza a faluba, útba ejtettük a fagyist, bizony alig maradt egy kis sziesztánk a délutáni strandolás előtt. Majd mire mindketten megfürödtünk mehettünk is vacsora helyet keresni. Utána be kellett szerezni a másnapi enni, inni valót és ha maradt egy félóra akkor gyorsan megnéztük a leveleinket és menni kellett aludni a másnapi korai kelés miatt. Ebbe csak akkor fért volna bele írás is ha mondjuk szieszta alatt el tudom kezdeni majd esetleg vacsora után befejezni, de ehhez az kellet volna, hogy a szobánkban legyen net. De most igyekszem bepótolni a dolgokat. Így ez egy kicsit hosszú, sok képpel tarkított írás lesz.
Igazából a napjaink tényleg a fent leírt tempóban zajlottak egészen az utolsó előtti kalymnosi napunkig. Az a nap is jól indult. Sikerült egy amúgy elég zsúfolt helyre korán érnünk így kedvünkre válogathattunk, hogy melyik utat másszuk. Addigra már belejöttünk, és elég nehéz utakat tudtunk mászni gond nélkül. Gondoltuk feljebb tesszük a lécet. Erre sajnos nem kerülhetett sor, mert az első útban, ami tulajdonképpen nem volt nehéz, sikerült lesérülnöm.
Banális dolog, meghúztam az ujjamat, tipikus mászó sérülés. Rögtön éreztem, hogy ezen a túrán én nem tudok mászni már. Bal kézzel nem tudtam fogni sem pár napig. Gitározni azóta sem tudtam. Lassan kezd talán gyógyulni de majd a házi orvosom megmondja a tuti. Némi tanakodás után lejöttünk a fal alól mert emiatt Katinak is elment a kedve a mászástól. Az nap már csak strandoltunk, viszont így korábban tudtunk lemenni a partra. Szívtuk magunkba a napfényt mert tudtuk, visszaérve Angliába erre nem lesz lehetőségünk sokáig. Szerencsére ebben tévedtünk.
Mivel az kiderült, hogy robogót vezetni még tudok, másnapra túrázást terveztünk strandolás előttre. Még első utunk alkalmával láttunk remek, kihalt kis öblöket, ezek egyikét vettük célba elsőnek. Annyira nem elhagyatott, hogy neve se legyen: Sikati öböl.
Ide nem vezet út csak egy kis ösvény. A távolban Leros partjai láthatók. Bóklásztunk az öbölben és a környékén mikor mozgásra lettünk figyelmesek. Kiderült itt is vannak mászható utak és vannak akik másznak is ott. Szemügyre vettük őket majd visszafelé indultunk mert volt hova menni. Visszafelé megcsodáltuk ezt a magányosan küzdő fát,
illetve ezt a jobb sorsra érdemes robogót.
Nem mai darab. Ha lenne egy garázsom és tengernyi időm megmenteném.
Azt el is felejtettem megemlíteni, hogy sikerült a nyaralásunk legszelesebb napjára időzíteni a hosszútávú robogózásunkat. Aki biciklizett már viharos szélben az tudja miért érdekes ez. Az út egy kis hágón át vezetett és az mint egy csatorna vezette a szelet. Kellett kapaszkodni rendesen. De szépen lassan, visszafogottan eljutottunk végül is utunk legtávolabbi pontjáig.
Neve Palionisos. Egy el dugott kis halász falú, pár kecskével, talán ha tíz házzal. Abból viszont három vendéglő (taverna). Nem győztünk nézni ki a fejünkből. Hihetetlen hely. Kicsit leültünk a kavicsos parton, hogy élvezzük a látványt. Nini valami csillog az egyik sziklán. Elő kaptam a távcsövet és sikerül megállapítani, hogy bizony nittek vannak a falban. Hazaérve be is azonosítottuk a mászóhelyet. Mielőtt felforrtunk volna a napon bevetettük magunkat az egyik tavernába és ott némi üzemanyagot vettünk magunkhoz. Nehéz szívvel de visszaindultunk. Részben mert tudtuk, hogy már csak egy délután van a nyaralásunkból részben mert ezen az úton felfelé kellett robogózni, hogy aztán a hegy másik oldalán egy talán még ennél is meredekebben leereszkedni a parti útig.
Az út egy pontjáról remek kilátás nyílt.
A távolban bizony török partok és ezzel egyúttal Ázsia. A szeles idő kisöpört minden párát a levegőből így jó messzire lehetett látni.
De tényleg fogni kellett a sisakot, hogy ne cibálja a szél. Az út során jó pár láthatóan hajóból felépítményből kreált kalyiba mellett mentünk el. Látod ott is van egy.
Látom.
Szép hosszú út volt. El is zsibbadtunk rendesen mire visszaértünk. Elég késő is volt, tehát lerongyoltunk a partra. A szél mit sem csendesült. Ez azzal járt, hogy szép nagy hullámok voltak örömömre viszont szemünk, szánk telement pillanatok alatt homokkal. De az utolsó strand napot nem lehetett kihagyni. És bizony nehéz volt otthagyni a partot mert tudtuk, hogy fürdés és pakolás vár ránk. Ezzel gyorsan végeztünk.
Szépen búcsúztatott minket Kalymnos.
Csendes semmit tevés közben hagytuk lemenni a napot.
Ami annak rendje, módja szerint ment is lefelé.
Szépen tűnik el Telendos mögött.
Még egy vacsora várt ránk. Sikerült stílusosan megejtenünk.
Másnap kora hajnalban a felkelő nap fényénél
bedobáltuk a maradék cuccokat a bőröndbe majd kiálltuk a ház elé és vártuk a buszt ami elvitt a kikötőbe.
Ezek nem a kedvenc pillanataink. A történethez még az is hozzátartozik, hogy előző este megkértük Tonit, hogy hívjon nekünk egy taxit mert nincs busz a délelőtti komphoz. Erre ő felvilágosított, hogy azért mert nincs délelőtti komp. Szépen lekéshettük volna a repülőt nélküle. Így viszont az olcsó busszal mehettünk igaz fájdalmasan korán. Maradt is rengeteg időnk Koson a gépig, amit jó turista módon vásárlással ütöttünk el részben. Aztán már csak egy jó hosszú repülés volt hátra Angliáig. Kati kis darab útitársat kapott maga mellé.
De láthatóan vonzódott hozzá.
Végül azért meggondolta magát.
Itthon viszont meglepetésre melegebb volt mint Görögországban az indulásnál. Ezen jól meg is lepődtünk annyira hogy másnap gyorsan el is mentünk futni, ami mutatta, hogy a meleghez hozzá tudnánk szokni mert várakozásunkkal szemben egész jól ment a futás 25 fokban. Azóta viszont helyreállt a rend és már csak 13 fok van és esik az eső. Cserébe ma Eszter ment Kalymnosra, hogy képviseljen minket ott. Őt most nem szeretem annyira.
A hozzászoláshoz be kell jelentkezned.
3D (3) 3D_print (3) 550D (1) ablak (6) Afrika (2) ajándék (10) állatok (11) Amerika (20) Anglia (18) angol (3) apache (1) apám (2) apple (14) Ausztria (4) bárány (1) betegség (1) bicikli (2) blog (10) canon (3) cipő (3) Ciprus (4) család (16) csikós_cikk (2) csomag (8) Egyiptom (1) első (2) Emily (2) étterem (3) Európa (21) film (6) Florida (10) forgalom (1) fotó (7) főzés (5) Franciaország (1) futás (44) Gabi (3) golf (2) Goodwood (2) google (5) Görögország (18) gyümölcs (1) haj (1) hajó (1) hangulat (2) ház (11) hirdetés (1) hó (8) hobbi (1) időjárás (10) internet (5) iPad (10) iPhone (5) Írország (8) izland (3) játék (2) kaja (5) Kalymnos (16) karácsony (9) Kati (1) kenyér (10) képek (6) kert (11) kirándulás (7) konyha (10) korcsolya (1) kórház (1) könyv (2) Krisztián (3) kutya (5) lakás (20) London (14) macska (3) madarak (5) magyar (2) Magyarország (16) Marci (2) marokkó (12) mászás (23) mozdony (1) mozi (4) műtét (1) növény (6) Olaszország (3) olimpia (3) paradicsom (3) php (2) politika (3) Portland (2) prog (2) programozás (5) radar (1) rejtvény (4) reklám (1) repülés (12) rewrite (3) róka (2) rss (1) sár (3) sárkány (1) script (1) sérülés (2) síelés (4) snooker (1) sör (3) Spanyolország (9) sport (5) street_view (2) sütés (25) számítógép (13) szemüveg (1) szerelés (37) szomszéd (9) szomszédság (22) szülinap (5) talált (13) tanulás (1) tél (5) természet (10) timelapse (2) Usa (3) utazás (88) választás (1) varrás (2) vásárlás (6) vasút (5) vendégség (10) vér (1) verseny (2) vicces (3) videó (25) virág (6) vulkán (2) zsázsa (1)
2020 október (1)
2019 november (1)
2019 június (1)
2018 október (1)
2018 szeptember (1)
2018 január (1)
2017 november (1)
2017 október (1)
2017 május (1)
2016 november (1)
2016 augusztus (1)
2016 május (3)
2016 március (1)
2016 február (1)
2015 november (1)
2015 augusztus (1)
2015 július (1)
2015 június (3)
2015 május (2)
2015 március (5)
2015 február (2)
2015 január (1)
2014 december (1)
2014 október (2)
2014 augusztus (1)
2014 július (1)
2014 június (1)
2014 május (1)
2014 április (1)
2014 március (4)
2014 február (4)
2014 január (3)
2013 november (4)
2013 október (3)
2013 szeptember (4)
2013 augusztus (2)
2013 július (1)
2013 június (2)
2013 május (2)
2013 április (2)
2013 március (3)
2013 február (4)
2013 január (10)
2012 december (2)
2012 november (3)
2012 október (6)
2012 szeptember (4)
2012 augusztus (5)
2012 július (3)
2012 június (5)
2012 május (6)
2012 április (6)
2012 március (6)
2012 február (7)
2012 január (9)
2011 december (5)
2011 november (5)
2011 október (13)
2011 szeptember (7)
2011 augusztus (5)
2011 július (7)
2011 június (5)
2011 május (8)
2011 április (6)
2011 március (8)
2011 február (7)
2011 január (7)
2010 december (10)
2010 november (4)
2010 október (9)
2010 szeptember (7)
2010 augusztus (7)
2010 július (12)
2010 június (6)
2010 május (24)
2010 április (21)
2010 március (20)
