Szőnyegpadló

A mesélés valahol ott maradt abba, hogy hazaérkeztünk és várt ránk a szőnyegpadló csere. Ezzel még tartozom. És nem is lesz gond vele mert élénk még az emlék, erős benyomást hagyott a buli.

Ugye szombaton érkeztünk meg, hulla fáradtan. Annyira még magunknál voltunk, hogy nem pakoltunk ki mindent, hogy másnap összepakolhassuk újra. Vasárnap pedig nyomasztott annyira minket a dolog, hogy elég korán nekilendültünk. Magunkhoz képest. Kezdtük azzal, hogy helyet csináltunk a kisszobában. A terv az volt, hogy a nappalit átpakoljuk a kisszobába, aztán a kisszobát a nappaliba majd a hálót a kisszobába. Végül is a kisszobában helycsinálás annyiból állt, hogy szétkaptuk a kanapét, és a szárító alkalmasságokat mert valójában ezekkel van tele. Ez egyszerű volt. Aztán kezdődött a tánc. Szétszedni mindent a nappaliban és áthordani a kisszobába. Amikor az első bútort szedtük szét konkrétan a képen látható módon az ülő alkalmatosságot akkor voltak még bőven kétségeink.

Aztán átment az asztal is és hirtelen szinte üres lett a nappali.

Persze ez igen látszólagos üresség mert a polcok az asztal a tévé és tartozékai még a helyükön de azok fal mellé állított darabok. Aztán el kezdtük leüríteni a polcokat. Hogy ne szálanként hordjuk át mindent ezért be kellett dobozolni mindent, főleg, hogy a nagyszobát nem pakolhattuk vissza azonnal. Na az a dobozolás az el is vitte a vasárnap maradék részét. Nem kis fölfordulás volt.

Kati másnap elment szépen dolgozni, de azért amint tudott lelépett. Nekiestünk a maradék dolgoknak. Kisszoba megtelt a bútorokkal és bedobozolt motyóinkkal.

Világos volt, hogy ide nagyobb darabok már nem férnek. Tehát elkezdtük a hálószobát is felborítani.

Késő este lett mire az asztal környékét is szétszedtük. Ugye az részben az én munkahelyem és ott van a kommunikációs központunk is. Csak érzékeltetés képen ezek a nappaliból kitermelt kábelek. Ennek szétszedése később komoly erőforrásainkat vette igénybe.

De végre üres lett a nappali. Megterítettünk vacsorához.

A dolog hozadéka volt, hogy nem kellett vigyázni a szőnyegre. Nem volt más hátra mint várni a szőnyegest. A lakás szinte használhatatlan volt. A kisszoba és a háló zsúfolásig pakolva mindenhol másutt tartalék kartondoboz hegyek, a konyhában csak egy közlekedőfolyosó maradta a mosogatóig, viszont a nappali az tényleg üres volt. Csak a legszükségesebbek mint a telefon, locsoló kanna és a gépem maradt az utolsó pillanatig.

Erre a képre lehet kattintani és akkor nagyban is látható. Érdemes.

Aztán megjött a szőnyeges és jelezte, hogy a régi szőnyeg nem az ő gondja, és tulajdonképpen már ott sem kéne lennie. Ezen gyorsan lehetett segíteni, mert nem volt leragasztva (ez volt az egyik fő baj vele). Jól látszik a félig felszedett szőnyeg alatt az alsó réteg ami maradt mert az aránylag jó volt. Bár sok helyen látszott, hogy kapott rendesen. Mindenféle ázás nyomok voltak rajta, amiket nem mi idéztünk elő.

Aztán jött az új szőnyeg.

El nem tudtam képzelni, hogy ebből a gyűrött kupacból valaha szép sima szőnyeg lesz. Lett.

Ott maradtam egy hatalmas kupacba hajtogatott régi szőnyeggel meg az újból leesett darabokkal. Mivel azt gondoltam, hogy egyedül nem igazán tudok pakolni ezért fogtam és elvittem ezeket a helyi lerakóba, hogy tudjunk mozdulni a lakásban. De a régi szőnyeg csak sietve lett összekapva ezért azt a kocsi mellett kiterítettem és szépen összehatottam, hogy egyáltalán beférjen. Mikor ez is megvolt akkor még mindig korán volt gondoltam megnézem hátha tudok egyedül is haladni valamennyit. Ez jó ötlet volt mert mire Kati hazaért a kisszoba üres volt.

Tehát együttes erővel nekiálltunk visszahurcolni mindent a hálószobából is majd elkezdtük szétborítani azt is. Mivel a nappali már kész volt oda hordtunk mindent, mondván az már érintetlen marad a buli végéig. Előre dolgoztunk mert másnap csak a kisszoba szőnyeg jött, de a hálószobában van két csurig pakolt szekrény meg egy szétszedendő ágy, az egy estére bőven elég. A nap végére így nézett ki a nappali. Szintén kattintható a nagyobb képért.

Másnap meg lett csinálva a kisszoba szőnyeg. Az nagyon gyorsan megvolt. És azután már tényleg nem tudtam semmit csinálni egyedül. Meg kellett várnom míg Kati hazaér. A szekrény egyedül mozdíthatatlan, az ágy szétszedéshez is kell két ember. A szekrényekkel kezdtük. Szekrényből kipakolás az ágyra, szekrényajtók leszerelése (a könnyítés miatt), polcok kiszedése (szintén), szekrény átráncigálása a kisszobába, ágyról cuccok átcipelése a kisszobában levő szekrénybe. Jöhet az ismétlés a másik szekrénnyel. Az ágy szétszedése gyerekjáték volt ehhez képest. Reggel még átvittük a matracot is amin aludtunk. Jött a szőnyeg és hálószoba is szép lett.

Ez volt a helyzet csütörtök dél körül. Kati az nap ügyelt, mozdulni nem tudtunk szinte, csak az ágyat raktuk össze a hálószobában. Másnap korán lelépett és kezdődött a tánc csak éppen visszafelé. Nagyjából szombat estére lett lakható a lakás, de akkor még bőven voltak dobozok szerte a lakásban, amik  következő hét során koptak el szép lassan. Sokszor volt az az érzésünk, hogy ennek soha nem lesz vége, ami valahol stimmel mert még mindig vannak dolgok amiknek a tartózkodási helye ismeretlen számunkra. Viszont nem került elő semmi olyan amit rég elveszettnek hittünk, így Kati régi pecsétje vagy a rég elpusztult bicikli lakat kulcsa. Nagy meló volt. Hogy neki állnék még egyszer? Gondolkodás nélkül. Akkora a különbség a lakás régi és mostani kinézete között, hogy bőven megérte.

Még hátra van az előszoba, azt én fogom padlólappal burkolni. Ott van némi logisztikai probléma. A konyha és a vécé is csak az előszobán keresztül közelíthető meg. A padlólap csemperagasztóval rögzül a helyére arra viszont utolsó ismereteim szerint 24 óráig nem lehet rálépni. Ha a szobában maradunk akkor se kajáért nem tudunk kimenni a konyhába se vécére nem tudunk menni. Ha kimegyünk a lakásból akkor meg hol leszünk ez idő alatt. Valószínű, hogy ezt egy hétvégi kirándulás elöttre, vagy egy elutazásunk esetére kell időzíteni. Egyikre sem kellemes úgy készülni, hogy közben burkol az ember. Ezt még ki kell találni rendesen.

Írta: Feri Címkék: lakás szerelés Kommentek: 2 hozzászólás
Share on Tumblr
 
Kati 2011. Aug. 15. 19:05
Alig várom :-(
Anya 2011. Aug. 20. 07:45
Még végig olvasni is sok!Katinak ezek után hogy ment a munka, bírták a betegek? Látom sikerült megvalósítani a "kék" szőnyeget.
Szólj hozzá!

A hozzászoláshoz be kell jelentkezned.
Email:

Jelszó:

Jegyezz meg!

Regisztrálok
Cimkefelhő:
3D (3) 3D_print (3) 550D (1) ablak (6) Afrika (2) ajándék (10) állatok (11) Amerika (20) Anglia (18) angol (3) apache (1) apám (2) apple (14) Ausztria (4) bárány (1) betegség (1) bicikli (2) blog (10) canon (3) cipő (3) Ciprus (4) család (16) csikós_cikk (2) csomag (8) Egyiptom (1) első (2) Emily (2) étterem (3) Európa (21) film (6) Florida (10) forgalom (1) fotó (7) főzés (5) Franciaország (1) futás (44) Gabi (3) golf (2) Goodwood (2) google (5) Görögország (18) gyümölcs (1) haj (1) hajó (1) hangulat (2) ház (11) hirdetés (1) hó (8) hobbi (1) időjárás (10) internet (5) iPad (10) iPhone (5) Írország (8) izland (3) játék (2) kaja (5) Kalymnos (16) karácsony (9) Kati (1) kenyér (10) képek (6) kert (11) kirándulás (7) konyha (10) korcsolya (1) kórház (1) könyv (2) Krisztián (3) kutya (5) lakás (20) London (14) macska (3) madarak (5) magyar (2) Magyarország (16) Marci (2) marokkó (12) mászás (23) mozdony (1) mozi (4) műtét (1) növény (6) Olaszország (3) olimpia (3) paradicsom (3) php (2) politika (3) Portland (2) prog (2) programozás (5) radar (1) rejtvény (4) reklám (1) repülés (12) rewrite (3) róka (2) rss (1) sár (3) sárkány (1) script (1) sérülés (2) síelés (4) snooker (1) sör (3) Spanyolország (9) sport (5) street_view (2) sütés (25) számítógép (13) szemüveg (1) szerelés (37) szomszéd (9) szomszédság (22) szülinap (5) talált (13) tanulás (1) tél (5) természet (10) timelapse (2) Usa (3) utazás (88) választás (1) varrás (2) vásárlás (6) vasút (5) vendégség (10) vér (1) verseny (2) vicces (3) videó (25) virág (6) vulkán (2) zsázsa (1)
szikla blog logo