Bővítem a repertoárt. Kenyeret rendszeresen sütök, már tudok egyedül lángost sütni, palacsintát csinálni. Palacsintát eddig is sütöttem sokszor de az mindig úgy zajlott, hogy valaki bekeverte a tésztát én meg sütöttem. Aztán valamikor a közelmúltban palacsintát volt kedvem sütni és már majdnem rákerestem a neten amikor eszembe jutott az ősi módszer és fellapoztam a szakácskönyvet. Így elmondhatom, hogy én csináltam a palacsintát az elejétől a végéig. Már nem is egyszer. Aztán jött az ötlet, hogy kéne csinálni pizzát. Elég rendszeresen rendelünk pizzát és az finom is de abban semmi kihívás nincs. Gondoltam nem lehet ez olyan nagy ördöngösség. Tésztát már tudok csinálni, a többi meg úgy is ízlés szerint megy. Némi habozás után nekiálltam.
Amikor láttam, hogy milyen kicsi a begyúrt tészta (a kenyérsütő géppel gyúrattam) akkor elbizonytalanodtam, hogy lesz e ebből értelmes méretű lángos. Kinyújtottam a félig kelt tésztát és kicsit megnyugodtam.
Két szép méretes tészta lett. Jól nyúlik, na. Kipróbáltuk a karácsonyra kapott gép turmix részét is. Készül az alap.
Közben a tészta megkelt. Egész pizza tészta formája lett.
Ikrek.
Kezdődik az összedolgozás.
Került rá sok finomság. Kezd nagyon jól kinézni.
Félig már megsült, jöhet a sajt. Rengeteget kell rátenni. A kettőre még ráment egy tojás is.
Ilyen amikor készen van. Csábító.
Tálalva.
Itt már nagyon éhesek voltunk, olyan illatok jöttek a sütőből. Persze forró volt várni kellett egy kicsit még, kész kínzás. Most jönne az, hogy "és milyen íze volt". Hát sajnos nem. Az íze meg sem közelítette a kinézetét. Dolgozni fogok még az ügyön és ha meg van a tuti recept akkor leírom majd. Addig maradjon a látvány. Mert tényleg jól néz ki.
Jól jött utána a fagyi. Gyári, nem csalódtunk az ízében.