Mivel ez a blog kezd elég öreg lenni, ezért egy sor dolog már volt rajta amik ismétlődnek. Ilyen Portland is. Tavaly már írtam róla (meg volt képes beszámoló is). Akkor inkább érzelmi volt a hangvétel, most eléggé a tényekre koncentrálok.
Kalymos után eléggé lógott az orrunk, mert arra számítottunk, hogy most jó darabig nem fogunk mászni. Aztán úgy adódott, hogy annak ellenére, hogy Angliában vagyunk és május van, elég jó idő kerekedett. És az előrejelzések is kecsegtetőek voltak. Így hát neki iramodtunk és célba vettük Portland-et. Pénteken elég későn indultunk ami azért volt jó mert alig, de tényleg alig volt forgalom. Igaz közel sincs még szezon, kevesen mennek az üdülő területek felé. Viszont így jóval este 10 után értünk a kempingbe. Ez azért kellemetlen, mert 10-ig lehet bemenni és sátrat verni. Valójában annyira jó volt a kilátás a hétvégére, hogy azon tanakodtunk, hogy vajon lesz-e hely. Aztán ahogy közeledtünk és nem láttunk egyetlen sátrat sem hirtelen azt gondoltuk, hogy zárva van a kemping. Nem így volt. Csak annyira kevesen voltak, hogy abban a részben ami a megközelítés felől látszik senki nem volt. Kicsit megnyugodtunk mikor láttuk, hogy vannak azért de nagyon kevesen. Így elég messze tudtunk állni mindenkitől és nem zavartunk a sátor veréssel. Persze kalapácsot nem használtam azzal csak reggel küldtem beljebb a cövekeket. Pechünkre arra járt az őr aki szólt, hogy ilyenkor nem kéne sátrat állítani de igazából nem kötözködött, abban maradtunk, hogy lábujjhegyen csináljuk. Baromi gyakorlatunk van a dologban, így pillanatok alatt állt a sátor még úgy is, hogy sötét volt és fejlámpával dolgoztunk.
Másnap elég vacak időre ébredtünk, de szerencsére ez csak reggeli pára volt és mire elkészültünk mindennel elő bukkant a nap és melegített is rendesen. Másztunk egy jót, jól el is fáradtunk. Konstatáltuk, hogy az itteni kallerunk is elavult, már meg is rendeltük az újat, remélem hamarosan használatba tudjuk venni.
Mivel hamar végeztünk a mászással, korán el tudtunk menni vásárolni reggelire valót, rögtön utána beültünk vacsizni egy csinos helyre. Eléggé megtömtük magunkat, ezért sétáltunk egyet Weymouthban a tengerparton. Viszont ez annyira szeles volt, hogy inkább elindultunk vissza a kempingbe. Itt még nem akartunk el vackolódni ezért elmentünk lovakat nézni. A lónézéshez pedig lóetetés is tartozik.
Ezzel elég jól eltöltöttük az este maradék részét. Egy gyors fürdés után fejest ugrottunk a sátorba, és könnyedén elaludtunk. Nem tartott sokáig a pihenés mert talán éjfél felé feltámadt a szél és olyan viharos lökésekkel volt tarkítva, hogy a kétrétegű sátorban meg mozgatta a hálózsákot. Ehhez hajnalban még egy kis eső is társult. Este jól kifeszítettem a sátrat így nem aggódtam. És egyszer Arkoban alapos esőpróbát is kapott. Akkor 3 napon keresztül esett és jól bírta. Azzal viszont nem számoltam, hogy ilyen szél mellett gyakorlatilag bement a víz a sátor alá. Mivel mi ide mindig ponyvát teszünk ezért itt felgyűlt egy kevés víz de épp annyi ami alulról átáztatta a sátrat egy kicsit. Nem is vettük észre igazán csak amikor pakolni kezdtünk ami egyébként elég hamar bekövetkezett mert vasárnap reggel láttuk, hogy még mindig nagyon erős a szél és az éjszakai eső is jó eséllyel megmosta a falakat, tehát mászás itt már nem lesz. Egy könyvön kívül minden megúszta a dolgot. A sátrat hanyatt dobtuk és amíg reggeliztünk meg is száradt szépen az alja.
Hamar hazafelé vettük az iránt így még volt egy kis időnk itthon. Bár ezt nem arra használtuk, hogy elpakoljuk a túra cuccokat, mert erősen reménykedünk, hogy a következő hétvégén is tudunk menni. Meglátjuk.