Az a baj ezzel a blog írással, hogy sok időbe kerül. Mert amúgy rengeteget írnék. De kezdődik azzal, hogy képeket válogatok, majd méretezek, bár erre már csináltam automatát. Azután jön maga az írás. És bizony, ha komolyabb témát dolgozok fel akkor az nagyon el tud húzódni. És ha valami nem szuper aktuális akkor bizony e miatt igen csak tudom halogatni a dolgot. Főleg, hogy dolgozni is kéne. És ráadásul írni akkor tudok jól, amikor csend van körülöttem. Ezek alól kivétel amikor utazunk valahol. Akkor általában sikerül nagyon aktuálisan feldolgozni a témákat. De akkor most következzen az amit a címben ígértem.
Egy Londonban lakó ismerősünk invitálásra már rég terveztünk egy napot ott. Hiába van tőlünk 1 óra autózásnyira a világ egyik központja és nyújt kiapadhatatlan látni valót, ritkán megyünk oda. Így tulajdonképpen kapóra jött ez az invitálás. Padmát még King`s Lynn-ből ismerjük, ott laktunk vele egy szálláson. Az ő alapos bemutatásától most eltekintenék, egy külön posztot érdemelne. Lényeg, hogy ki volt tűzve egy dátum és terveztünk erre a napra dolgokat Londonban. Három fő program pont volt: Imperial War Museum, Borough Market és egy csokifesztivál, ebben a sorrendben és közben találkozás Padmával valahol. Először is elmentünk a múzeumba, ahol is átvedlettem turistába és elővettem a fényképezőgépet.
Ez önmagáért is érdekes volt, de volt feladatunk is. Megbízást kaptunk, hogy fotózzuk le ezt:
Nem is annyira kívülről mint inkább belülről. Nos egy olyan szerkezet belsejét lefotózni amin szép nagy tábla hirdeti, hogy ne mássz fel rá, ne tapogasd és minden nyílását csillogó üveg fedi millió lámpával körülvéve, nem könnyű. Ha valakit érdekel, hogy sikerült akkor itt az eredmény. A modellezők igazán végezhetnének környezet tanulmányt mielőtt nekiállnak egy projektnek. Mennyivel könnyebb volt pl lefotózni ezt a másik hasonló méretű példányt. Ide egyébként lehet, hogy visszamegyek még. Egyes részein csak átszaladtunk. A londoni múzeumok több napos programok.
Jött a piac. Ez egy szigorúan kajákra szakosodott hely. És mivel neves ezért nem is olcsó. Alap területre nem sokkal nagyobb mint mondjuk a Lehel téri csarnok. Viszont egyértelműen gazdag a választék. Ha a közeljövőben mondjuk strucc vagy kenguru pörköltre vágynék már tudom hol kezdjem. Van hangulata a helynek. Ha valaki a közelében jár érdemes beugrani. Ha pár megállóra laknénk onnan járnék oda rendszeresen, így viszont csak kuriózum marad. Jó lenne pedig néha a gazdag tengeri herkentyűkből válogatni, vagy a sajtpultból. Áhh, nem is sorolom, tényleg sok minden van ott. Ja és ha valaki programot szervez, lehet ott ebédelni. Van étterem szerűség is bőven de a legnagyobb sorok olyan helyek előtt álltak ahol papírba csomagolva nyomtak a kezedbe valami érdekes, néha megfejthetetlen kaját. Itt eléggé megszédültünk a nyüzsgéstől ezért hamar odébb álltunk.
Nagyjából itt körvonalazódott, hogy Padma szokásához híven nem éppen kiszámítható és ezért ő kimarad a programból. Mivel a piac a Temzéhez nagyon közel volt és a csoki fesztivál is ezért úgy döntöttünk, hogy a parton sétálunk odáig. Ezzel nem is lett volna gond ha a rakpart egy részét épp nem újították volna fel, ezért terelő útvonalon kellett mennünk. Ezt csak addig a pillanatig bántam amíg rájöttem, hogy a terelés nélkül soha nem keveredtem volna ide.
És ennek a mese háznak a kertjében szép nyugodtan napozott két idősebb ember miközben mindenki - és láthatóan voltak egy páran - megállt legalább egy pillantás erejéig, hogy befogadja ezt a látványt London szívében.
Aztán megtaláltuk a csokifesztivált amiről igazából kiderült, hogy valójában egy csokivásár sátrakkal, tömeggel. Itt már elég fáradtak voltunk de még odacsábított egy sátorhoz a fahéj illat. Volt aki nem volt fárad, sőt önfeledten élvezte a helyzetet.
Ennek a gyermeknek az anyukája kisvártatva megkérdezte, hogy mi is magyarok vagyunk e. És még mindig meg tudunk lepődni ezen. Lényeg, hogy igényt tartott a képre. Ha minden igaz már meg is kapta. Aztán mikor megvettük a fahéjas izét, felfedeztük, hogy Valor csoki az öntet. Ez azért érdekes mert ebben a csokigyárban jártunk Villajoyosában és láttuk a múzeumát is. Mikor ezt megemlítettem az eladónak, hihetetlenül megörült. Mint kiderült ő spanyol és a környékről származik, de az egyik srác aki hátul dolgozott konkrétan a gyár alkalmazottja volt. Szóval széles mosolyokkal megfejelve kaptuk meg a csokis fahéjas izét. Innen mát tényleg csak az volt hátra, hogy haza vánszorogjunk.
Kerestünk egy közeli metró lejáratot és bebujtunk a föld alá ahol szembe jött ez.
És térhatású! Szédület határai vannak a művészetnek. Bár úgy vélem, ez film Magyarországon más címen kerül bemutatásra hiába hívják így a címszereplőt.
A hozzászoláshoz be kell jelentkezned.
3D (3) 3D_print (3) 550D (1) ablak (6) Afrika (2) ajándék (10) állatok (11) Amerika (20) Anglia (18) angol (3) apache (1) apám (2) apple (14) Ausztria (4) bárány (1) betegség (1) bicikli (2) blog (10) canon (3) cipő (3) Ciprus (4) család (16) csikós_cikk (2) csomag (8) Egyiptom (1) első (2) Emily (2) étterem (3) Európa (21) film (6) Florida (10) forgalom (1) fotó (7) főzés (5) Franciaország (1) futás (44) Gabi (3) golf (2) Goodwood (2) google (5) Görögország (18) gyümölcs (1) haj (1) hajó (1) hangulat (2) ház (11) hirdetés (1) hó (8) hobbi (1) időjárás (10) internet (5) iPad (10) iPhone (5) Írország (8) izland (3) játék (2) kaja (5) Kalymnos (16) karácsony (9) Kati (1) kenyér (10) képek (6) kert (11) kirándulás (7) konyha (10) korcsolya (1) kórház (1) könyv (2) Krisztián (3) kutya (5) lakás (20) London (14) macska (3) madarak (5) magyar (2) Magyarország (16) Marci (2) marokkó (12) mászás (23) mozdony (1) mozi (4) műtét (1) növény (6) Olaszország (3) olimpia (3) paradicsom (3) php (2) politika (3) Portland (2) prog (2) programozás (5) radar (1) rejtvény (4) reklám (1) repülés (12) rewrite (3) róka (2) rss (1) sár (3) sárkány (1) script (1) sérülés (2) síelés (4) snooker (1) sör (3) Spanyolország (9) sport (5) street_view (2) sütés (25) számítógép (13) szemüveg (1) szerelés (37) szomszéd (9) szomszédság (22) szülinap (5) talált (13) tanulás (1) tél (5) természet (10) timelapse (2) Usa (3) utazás (88) választás (1) varrás (2) vásárlás (6) vasút (5) vendégség (10) vér (1) verseny (2) vicces (3) videó (25) virág (6) vulkán (2) zsázsa (1)
2020 október (1)
2019 november (1)
2019 június (1)
2018 október (1)
2018 szeptember (1)
2018 január (1)
2017 november (1)
2017 október (1)
2017 május (1)
2016 november (1)
2016 augusztus (1)
2016 május (3)
2016 március (1)
2016 február (1)
2015 november (1)
2015 augusztus (1)
2015 július (1)
2015 június (3)
2015 május (2)
2015 március (5)
2015 február (2)
2015 január (1)
2014 december (1)
2014 október (2)
2014 augusztus (1)
2014 július (1)
2014 június (1)
2014 május (1)
2014 április (1)
2014 március (4)
2014 február (4)
2014 január (3)
2013 november (4)
2013 október (3)
2013 szeptember (4)
2013 augusztus (2)
2013 július (1)
2013 június (2)
2013 május (2)
2013 április (2)
2013 március (3)
2013 február (4)
2013 január (10)
2012 december (2)
2012 november (3)
2012 október (6)
2012 szeptember (4)
2012 augusztus (5)
2012 július (3)
2012 június (5)
2012 május (6)
2012 április (6)
2012 március (6)
2012 február (7)
2012 január (9)
2011 december (5)
2011 november (5)
2011 október (13)
2011 szeptember (7)
2011 augusztus (5)
2011 július (7)
2011 június (5)
2011 május (8)
2011 április (6)
2011 március (8)
2011 február (7)
2011 január (7)
2010 december (10)
2010 november (4)
2010 október (9)
2010 szeptember (7)
2010 augusztus (7)
2010 július (12)
2010 június (6)
2010 május (24)
2010 április (21)
2010 március (20)
