A síelés mindig lutri. Mikor hetekkel, hónapokkal előre leszervezed a dolgot nem tudhatod, hogy mit kapsz majd akkor és ott. Mert ugye ha nyáron az ember elmegy a tengerpartra akkor orbitális bal szerencse kell, hogy ne napsütést és kék tengert kapjon. Viszont a hó az kiszámíthatatlan. És hiába hirdetik Nassfeldet hóbiztosnak. Ha meleg van a hóágyú sem segít. És most tulajdonképpen meleg van, itteni viszonyok szerint.
Na nem kell azt hinni, hogy nem tudtunk síelni. Sőt első napra ez bőven elég volt. Csak a minőséggel vannak komoly gondok. Tavaly amikor jöttünk idefelé gyönyörű, vastag hótakaró fedte a tájat. Ilyen.
Puha fehérség volt az egész. Ez kép tavaly készült. Most viszont semmi hó nem volt a völgyben. Persze a pályák karban vannak tartva még ha ez azt is jelenti adott esetben, hogy a régi havat próbálják síelésre alkalmassá tenni. Ez általában sok jeges részt jelent a pályákon. Még ez sem zavart volna, ha szép az idő és kellemes napsütésben csúszkálunk, de koránt sem ez történt. Amikor felértünk a pályák tetejére egész tűrhető idő volt, ami azt jelenti, hogy nem fáztunk. Csak mínusz 4-5 fok volt ami itteni körülmények között, ilyenkor enyhének számít. Elég korán mentünk és a pályák még nem voltak szét síelve, szóval jó volt. Azt hamar éreztem, hogy elpuhultam tavaly óta, de ez nem ért váratlanul. Síelés elején mindig küzdelem van az izomlázzal. Rövid síelésnél a végén is. Viszont a köd/felhő az nagyon zavaró. Ha az ember egy kicsit tempósabban halad akkor 6-7 métert is meg tesz egy másodperc alatt. Igen, az nekem már tempó. És ha a hó állapotát nem látod ennél előrébb akkor érnek meglepetések. Ami sokszor érdekes mozdulatokat eredményez meg azt, hogy állandó készenlétben vagy, hogy mindent ki tudj korrigálni és ez nagyon fárasztó.
Aztán el kezdett esni a hó. Aki azt gondolja, hogy a síelésnél nagyobb öröm nincs mint a hóesés az borzasztó tévedésben él. A síelő azt szereti, ha előzőleg sok hó esett, esetleg éjszaka és a friss havon napsütésben lehet csúszni. Ehhez képest az, hogy a felvonón mint a verebek, összehúzod magad, hogy a legkevesebb helyen vágja képedbe az éles kristályokat a szél aztán ezt a kevés havat a síelők által szép nagy kupacokba túrva találd a lejtőn ami erősen akadály versennyé teszi a lesiklást, nos az nem közel sem ideális. Teszek még ide pár képet tavalyról, ugyan is most esély sem volt semmilyen értékelhető képet készíteni.
Így nézett ki tavaly, igaz csak egy napra.
A mai történet vége az, hogy elindultunk lefelé elég hamar mert fent elég zord lett az idő. És bizony a pálya alja egy merő latyakos hó volt. Egyértelműen olvadt lent. Ez aztán teljesen lefárasztott. Most pedig esik a hó fehéredik a táj de nem reménykedem a hidegben, hogy ez meg is marad sokáig. Szóval holnap fent várhatnak meglepetések. Kíváncsi vagyok.