Erre lassan lehetne fogadásokat szervezi. Kati és Feri elindul valahová kirándulni vagy nyaralni és ehhez képest hol köt ki. Annyira jellemző ez ránk. És így történt ez most is.
Már régóta be van tervezve ez a mászó út Kalymnosra. Tavaly voltunk itt már egyszer és nagyon bejött a hely. Nagyon készülni nem tudtunk rá lelkileg mert nem rég értünk vissza Ciprusról, lement pár mosás és egy kicsit átrendezésre kerültek a bőröndök és már csuktuk is újra össze őket. A tavalyi útból megtanultuk azt, hogy nem érdemes azzal feleslegesen fárasztani magunkat, hogy Londonból elrepülünk Athénba, majd onnan tovább Kosra ott kocsit bérelni és onnan átkompozni Kalymnosra. Ez így elégé fárasztó sorozat. Bár ebben az esetben nem lehet egyben foglalni a jegyet de azt mondták Katinak, családi utazásszervezőmnek telefonba, hogy így is egy foglalásnak számít és nekünk csak át kell mennünk a tranziton, és nem kell a csomagokkal foglalkozni az átszállásnál. Ehhez képest amikor a Heathrown intéztük a chekint akkor volt némi fejvakarás. Kati ekkor elkezdett egy kicsit aggódni, hogy vajon a csomagjaink is velünk tartanak-e. Kiderült, hogy arról van szó, hogy 2 napja vezettek be egy új jegykiadó rendszert és az úticélunk még nincs benne a rendszerben. Az orrunk előtt adták hozzá a kalymnosi reptér kódját a többihez. Innen sima volt az utunk. Tudtunk is aludni a gépen. Nem volt zavaró de meg kell jegyeznem mert nem tudom mire vélni, hogy a pilóták elfoglalták magukat az út alatt rendesen mert a gép nagyon sokszor változtatott sebességet vagy magasságot. Ilyet eddig még nem tapasztaltam és az nagy szó mert már rengeteget repültem. A szokásos kissé nyúzott formánkban átbaktattunk a beszállókapuhoz ahonnan indulunk majd tovább és mivel volt egy kis időnk megpróbáltunk aludni egy keveset. Na ez nem ment mert a reptéren számomra érthetetlen okból hangos nyugtató jellegűnek szánt aláfestő zene szólt. Lift zene. Na sebaj ezzel a próbálkozással is elment hamar az idő, bemondták a gépünket kezelték a beszálló kártyáinkat és beültünk a buszba. Kicsit fázósan, de tudtuk, hogy innen már csak egy óra és ott vagyunk, kipakolhatunk és ledőlhetünk egy kicsit. Nem sokat ácsorogtunk a buszban mert jött egy alkalmazott és közölte, hogy időjárási okokból késni fog a gépünk és menjünk vissza a váróba. Mondtam, hö? Hiszen mér letépték a beszálló jegyekről a részüket meg tulajdonképpen akkor romlott el az idő amikor a buszba szálltunk? Visszaballagtunk, vissza adták a beszálló kártya teljes terjedelméhez szükséges darabot, de ettől nem lettünk boldogabbak. Volt mindez 7 óra felé. Nagyjából 9 óráig 3-4-szer halasztották az időpontot amikor közölék, hogy törölték a járatunkat, menjünk a futószalaghoz vegyük fel a csomagunkat és menjünk a társaság pultjához. Még ekkor is tartották magukat ahhoz, hogy mindez időjárási okokból, eközben elindultak gépek a nagyjából 20-20 km-re délre és északra levő szigetekre. Természetesen nem tudom teljesen kizárni, hogy nagyjából 20 km kiterjedésű lokális vihar tartotta magát órákon keresztül de ne várják, hogy ezt el is higgyem. Feltételezem, hogy valami jogi megfontolású időjárási jelenség lehet a háttérben. A míszpicsa a pultnál felajánlotta, hogy menjünk egy szomszédos szigetre persze jókora késéssel azt a jegyet állják de transzfer a kompig és a kompjegyet nem. Miközben mi kifizettük az utunkat a célreptérig. A másik lehetőség az volt, hogy hogy átteszik a jegyünket a másnap reggeli járatra és fizetik a szállásunkat a köztes éjszakára. A legutóbbi alkalommal már beszültük Katival, hogy itt vagyunk Athénban és nem látjuk csak a repterét. Ránk jellemző módon szinte gondolkodás nélkül választottuk az egy nappal későbbi repülőt és már tudtuk abban a pillanatban, hogy ebből városnézés lesz. Elég sokat elmolyolt a csaj a jegyekkel és a sofőrre is vártunk jócskán, majd kénytelenek voltunk konstatálni, hogy ez bizony nem athéni szállás lesz. Vagy fél órát mentünk a várostól távolodva mire kitett minket a szállodánál. Szerencsére hamar kiderült, hogy van egy közvetlen buszjárat befelé és amíg Kati intézte a szobát addig én megnéztem a menetrendet. Villámgyorsan döntöttünk és pakoltunk ki a hátizsákokból és mentünk a buszmegállóhoz és jött is a busz 2 perc múlva épp csak meg tudtuk venni a jegyet a szemközti boltban. Kis félreértés okán azt hittük, hogy fél óra alatt vant bent a busz de mint kiderült ez bizony izmos egy órás buszozás. Kihasználtuk az időt mind a ketten bealudtunk a buszon rendesen. Már a reptéren elkezdtem a térkép szerzést ezt a metróban folytattuk és így felszerelkezve már száguldottunk is – a szerintünk – az Akropoliszhoz legközelebb levő metróállomás felé. Itt kiszállva éreztük, hogy jó helyen vagyunk. Kis terecske, onnan kiinduló szűk sétáló utcák és a háttérben az Akropolisz tömbje.
Valójában rengeteg képet láttam már a helyről és nagyjából volt fogalmam, hogy mire számíthatok, de nagyon meglepődtem, hogy mekkora területű ez az egész és mennyi romos vagy éppen teljesen jó állapotban lévő épület tartozik hozzá valamilyen szinten. Kicsit kerülgettük, nem rohantuk le azonnal. Bár a környező utcákban is lépten-nyomon valami antik helyszínbe botlottunk. Szerintem Athénban nem lehet úgy belevágni az ásót a földbe, hogy ne fordulna ki valami antik cucc a nyomán. Végül oldalról betámadtunk és ekkor kiderült, hogy az nap ingyenes a belépés az Akropolisz területére. Meg van ez szervezve kérem. Nem írnám a jelzőket sorba, de talán mond valamit, hogy annyi fényképet készítettem mint máskor egy egész út alatt. Összeszámoltam pont 80-at. Végül elértük a fősodort és találkoztunk az ember áradattal ami a főbejárat felől jött és behatoltunk.
Most gondolok bele, hogy milyen szerencsések vagyunk, hogy erősen utószezonban voltunk itt. Elképzelni nem tudom mi lehet itt nyáron embertömegben ha most ennyien voltak. Viszont így sok olyan képet tudtam készíteni amin nincs vagy alig van turista.
Volt egy elég feltűnő ruhájú csaj aki velünk tökéletes szinkronban gondolta bejárni a helyet. Találkoztunk vele fent az Akropoliszban, majd a színházaknál, és végül az Agorában is. Itt már úgy döntöttem, hogy ezt dokumentálni kell.
Jöjjön innen még pár kép, csak a legjobbak.
Hatalmas ez a hely és jól elfáradtunk mire szerintünk teljesen megnéztük, és mivel utoljára a tranzitban ettünk egy-egy szendvicset, beültünk egy forgalmas utcán levő helyre aminek legjobb tulajdonsága volt, hogy rá lehet látni az Akropoliszra. Itt rendesen túlettük magunkat, alig bírtunk újra sebességbe kapcsolni. Pedig várt még ránk kinézett látványosság. Metróztunk egy nagyon keveset és kiszálltunk a Parlament előtt. Kati kattintott rá és már indultunk tovább mikor megpillantottam a gárdistákat. Így kénytelenek voltunk közel kerülni hozzájuk.
Volt még egy kitűzött célpont aminek most nem jut eszembe a neve. Természetesen valami régi oszlopos dolog ami rettentő jól nézett ki a lemenőben levő őszi napfényben.
Vetettünk még egy utolsó pillantást az Akropoliszra
és indultunk vissza a szállodába. A visszaút is ugyan olyan hosszú volt csak most már nem csak álmosak hanem fáradtak is voltunk nem kicsit. Természetesen leesett a fejünk a buszban. Ez után már csak egy pazar meleg svédasztalos vacsora volt hátra ami a késői ebéd miatt igen nagy önuralmat kívánt tőlünk. Sikerült csak kicsit betegre enni magunkat és így is fájdalmasan hagytunk ott jó pár igen jól kinéző kaját. Fürdés, ágyba zuhanás, hajnali kelés, drukk, hogy menjen a gépünk és már itt is voltunk Kalymnoson egy kis kitérővel. Innentől már semmi izgalmas de majd igyekszem beszámolni.