Ezt állítják sokan, sok helyen. Nem kell hozzá semmi – hangzik az érv. Nyugodtan keress rá a neten, sok helyen találod meg ezt a mondatot. Persze ez talán így is van amikor valaki hetente kocog 2-3 km-t.
Mi viszont ezen már messze túl vagyunk. A történet másik feléhez tartozik, hogy itt Angliában az év jelentős részében kell számítani komoly csapadékra, és mi terepen futunk. És a terepen eső hatására sár keletkezik. Tavaly télen vagy inkább tavasszal rengeteget kínlódtunk e miatt. Régóta érlelődött már, hogy végetvetünk ennek. Már tavasszal is nézegettük az ilyen körülményekre kitalált cipőket de akkor még nem szántuk rá magunkat. Most viszont Kati ráért délután és elmentünk a helyi futóboltba és néztünk cipőt. És vettünk is.
Heti összefoglalás. Egy hete érkeztünk vissza Kalymnosról. Azóta visszazökkentünk a szokásos rutinba. Rögtön első este elmentem vásásrolni. Késő esete. Eléggé rászoktam erre. Mondjuk én amúgy is bagoly típus vagyok. De amúgy is érdemes olyankor menni. Vevő elvétve akad olyankor, szól a zene, az árufeltöltők dúdolászva rakodják a polcokat. Most sikerült olyan későn menni, hogy pénztárost is keresni kellett, és jócskán éjfél után értem haza. De nem sikerült Katit felébresztenem a kipakolással. Kellett az utánpótlás mert a két egymást követő nyaralás miatt teljesen leürült a hűtő
Nem, nem piáról lesz szó hanem futásról. Jó rég nem írtam róla. Ennek oka részben az, hogy jó rég nem futottunk. Most néztem meg, az elmúlt hónapban egyszer! Nincs lelkiismeret furdalásom mert nem volt módunk futni.
Könnyen felidézhető az elmúlt időszak futása. Bizony egyes számban. Kalymnoson tudtunk egyet futni. És előtte sokáig nem. Persze ez érthető mert voltunk Cipruson aztán ugyan egy hétig itthon de az a hét elment azzal, hogy Kati ügyelt én meg mostam, vásároltam stb. és már indultunk is Kalymnos irányába. Ciprusra indulás előtt napon futottunk utoljára normálisan. Kalymnoson csak egy hiánypótló futás sikerült aztán szerencsére a mászással eltelt a hét. Még a tavalyi eltévedésünk helyére sem mentünk vissza pedig terveztük erősen.
Nem születik sok írás itt Kalymnoson. Ennek oka az, hogy ez egy mászó túra. Nem megyünk minden nap megnézni valami érdekeset. És bár azt írtam, hogy nem lesz semmi izgalmas, a légitársaságok gondoskodnak a szórakoztatásunkról.
Az érkezésünk utáni két nap (ha az érkezés napját nem számoljuk) úgy telt ahogy egy rendes mászó túrán kell. Másztunk, nem rosszakat, olyannyira, hogy a két nap után a harmadikon esélyünk sem volt a harmadikon megmozdulni. Felhősebb is lett az idő. Lógott az eső a levegőben. Menjünk kirándulni felkiáltással elindultunk megnézni a sziget két érdekességét. Az egyik a szomszédos sziget Telendos. Ez úgy történt, hogy lekanyarodtunk megnézni, hogy mikor mennek hajók/kompok és mennyibe kerülnek. És azzal a lendülettel át is mentünk. Kóboroltunk egy kicsit és megállapítottuk, hogy érdekes lehet egy olyan helyen élni, ahol se kocsi se út hozzá nincs, az egyetlen közlekedési eszköz a hajó. És az is csak egy kis szigetre visz át. Jó megnézni de nem nekünk való. Itt kaptunk egy kis esőt. De szerencsére pont akkor amikor vártuk a vissza kompot egy étterem teraszán tető alatt. Utána felmentünk a sziget régi romjaihoz. Az ide vezető utat megtalálni a város kacskaringós utcáin, na az kihívás volt. Ezzel letudtuk a sziget nevezetességeit. Fogunk még ide jönni, nem tudom mit csinálunk majd esőnapokon.
Ez részben még otthoni történet. A cím egy kis magyarázatot követel azoknak akik nem abban az értelemben veszik amiben az angolok. Magyarul a defekt az jó eséllyel az autó gumijának hibáját jelenti. Az eredeti értelme viszont mindenféle hiba. Van, hogy magyarul is használjuk így de akkor mindig hozzá van toldva az, hogy minek a defektjéről van szó. De még így sem gyakori. Nem is tudok csak erőltetett példát, inkább hagyjuk.
Itt viszont két eredeti értelemben vett defektről lesz szó. Az első amit még az indulásunk előttre datálódik az majdnem a magyaros értelemben vett defekt. Történt ugyanis, hogy Katival jártuk körül a ház előtt a kocsikat és számolgattuk az ilyen-olyan sérüléseket amikor is észre vette, hogy elég csúnyán néz ki a egyik gumi. És ezt meg akartam mutatni. Főleg mert sikerül egy jó képet csinálni ahol jól látszik a "defekt" az az a hiba.
Erre lassan lehetne fogadásokat szervezi. Kati és Feri elindul valahová kirándulni vagy nyaralni és ehhez képest hol köt ki. Annyira jellemző ez ránk. És így történt ez most is.
Már régóta be van tervezve ez a mászó út Kalymnosra. Tavaly voltunk itt már egyszer és nagyon bejött a hely. Nagyon készülni nem tudtunk rá lelkileg mert nem rég értünk vissza Ciprusról, lement pár mosás és egy kicsit átrendezésre kerültek a bőröndök és már csuktuk is újra össze őket. A tavalyi útból megtanultuk azt, hogy nem érdemes azzal feleslegesen fárasztani magunkat, hogy Londonból elrepülünk Athénba, majd onnan tovább Kosra ott kocsit bérelni és onnan átkompozni Kalymnosra. Ez így elégé fárasztó sorozat. Bár ebben az esetben nem lehet egyben foglalni a jegyet de azt mondták Katinak, családi utazásszervezőmnek telefonba, hogy így is egy foglalásnak számít és nekünk csak át kell mennünk a tranziton, és nem kell a csomagokkal foglalkozni az átszállásnál. Ehhez képest amikor a Heathrown intéztük a chekint akkor volt némi fejvakarás. Kati ekkor elkezdett egy kicsit aggódni, hogy vajon a csomagjaink is velünk tartanak-e. Kiderült, hogy arról van szó, hogy 2 napja vezettek be egy új jegykiadó rendszert és az úticélunk még nincs benne a rendszerben. Az orrunk előtt adták hozzá a kalymnosi reptér kódját a többihez. Innen sima volt az utunk. Tudtunk is aludni a gépen. Nem volt zavaró de meg kell jegyeznem mert nem tudom mire vélni, hogy a pilóták elfoglalták magukat az út alatt rendesen mert a gép nagyon sokszor változtatott sebességet vagy magasságot. Ilyet eddig még nem tapasztaltam és az nagy szó mert már rengeteget repültem. A szokásos kissé nyúzott formánkban átbaktattunk a beszállókapuhoz ahonnan indulunk majd tovább és mivel volt egy kis időnk megpróbáltunk aludni egy keveset. Na ez nem ment mert a reptéren számomra érthetetlen okból hangos nyugtató jellegűnek szánt aláfestő zene szólt. Lift zene. Na sebaj ezzel a próbálkozással is elment hamar az idő, bemondták a gépünket kezelték a beszálló kártyáinkat és beültünk a buszba. Kicsit fázósan, de tudtuk, hogy innen már csak egy óra és ott vagyunk, kipakolhatunk és ledőlhetünk egy kicsit. Nem sokat ácsorogtunk a buszban mert jött egy alkalmazott és közölte, hogy időjárási okokból késni fog a gépünk és menjünk vissza a váróba. Mondtam, hö? Hiszen mér letépték a beszálló jegyekről a részüket meg tulajdonképpen akkor romlott el az idő amikor a buszba szálltunk? Visszaballagtunk, vissza adták a beszálló kártya teljes terjedelméhez szükséges darabot, de ettől nem lettünk boldogabbak. Volt mindez 7 óra felé. Nagyjából 9 óráig 3-4-szer halasztották az időpontot amikor közölék, hogy törölték a járatunkat, menjünk a futószalaghoz vegyük fel a csomagunkat és menjünk a társaság pultjához. Még ekkor is tartották magukat ahhoz, hogy mindez időjárási okokból, eközben elindultak gépek a nagyjából 20-20 km-re délre és északra levő szigetekre. Természetesen nem tudom teljesen kizárni, hogy nagyjából 20 km kiterjedésű lokális vihar tartotta magát órákon keresztül de ne várják, hogy ezt el is higgyem. Feltételezem, hogy valami jogi megfontolású időjárási jelenség lehet a háttérben. A míszpicsa a pultnál felajánlotta, hogy menjünk egy szomszédos szigetre persze jókora késéssel azt a jegyet állják de transzfer a kompig és a kompjegyet nem. Miközben mi kifizettük az utunkat a célreptérig. A másik lehetőség az volt, hogy hogy átteszik a jegyünket a másnap reggeli járatra és fizetik a szállásunkat a köztes éjszakára. A legutóbbi alkalommal már beszültük Katival, hogy itt vagyunk Athénban és nem látjuk csak a repterét. Ránk jellemző módon szinte gondolkodás nélkül választottuk az egy nappal későbbi repülőt és már tudtuk abban a pillanatban, hogy ebből városnézés lesz. Elég sokat elmolyolt a csaj a jegyekkel és a sofőrre is vártunk jócskán, majd kénytelenek voltunk konstatálni, hogy ez bizony nem athéni szállás lesz. Vagy fél órát mentünk a várostól távolodva mire kitett minket a szállodánál. Szerencsére hamar kiderült, hogy van egy közvetlen buszjárat befelé és amíg Kati intézte a szobát addig én megnéztem a menetrendet. Villámgyorsan döntöttünk és pakoltunk ki a hátizsákokból és mentünk a buszmegállóhoz és jött is a busz 2 perc múlva épp csak meg tudtuk venni a jegyet a szemközti boltban. Kis félreértés okán azt hittük, hogy fél óra alatt vant bent a busz de mint kiderült ez bizony izmos egy órás buszozás. Kihasználtuk az időt mind a ketten bealudtunk a buszon rendesen. Már a reptéren elkezdtem a térkép szerzést ezt a metróban folytattuk és így felszerelkezve már száguldottunk is – a szerintünk – az Akropoliszhoz legközelebb levő metróállomás felé. Itt kiszállva éreztük, hogy jó helyen vagyunk. Kis terecske, onnan kiinduló szűk sétáló utcák és a háttérben az Akropolisz tömbje.
Éppen egy Athén közeli szállodában ülök az ágyon es próbálom összeszedni, hogy mit is érdemes elmondani az alkalomból, hogy megszületik a 100. poszt.
Jöjjenek gondolatok összevissza. Jó, hogy van ez a blog. Az idén elég sokat mentünk és eddig csak olyan helyekre ahol még nem voltunk. Sőt elhagytuk egy kis időre Európát is. Volt vulkán kitörés is. És ezt mind le tudtam írni itt. És te meg el tudtad olvasni. Nem pótolja a beszélgetést, de egész jó kis írások születtek ezekből az utakból. És fog születni a mostaniból is mert elég érdekesen alakult eddig. De ezt már a 101-ben írom meg. Elég sok visszajelzés is született. De a többieket is kommentelésre buzdítanám mert az nekem jó. És meg kell jegyeznem, hogy ezek csak az általam írtak. Ha ehhez még hozzáadjuk Katiéit is akkor lassan már könyvnyi betű került a posztokba.
Olyan dolgokról lesz itt szó amik valamilyen okból kifolyólag kimaradtak a Ciprusról szól beszámolókból. Legnagyobb részét egyszerűen csak elfelejtettem megírni akkor amikor történt, de ez a videó az elmaradása az ottani kicsit nehézkes és korlátos netelérésünknek tudhat be. Még a megérkezésünkkor lőttem a larnakai repülőtéren.
Tegnap aránylag egyszerű napunk volt, már persze hozzánk mérve. Azt már előre eldöntöttük, hogy mászással kezdjük a napot. Így is tettünk. Eléggé meglepődtünk amikor a falhoz értünk mert az előző napihoz képest amikor is csak mi ketten voltunk a falnál, lényegesen nagyobb nyüzsi volt. Több kocsi is állt már az út mellett, és jó pár mászó volt a kis falak alatt. Aztán szerencsére kiderült, hogy ebből a relatív sok emberből csak kettő mászó a többiek pedig csak akkor másztak, ha ők ketten megmásztak egy utat és benthagyták nekik a kötelet. És életünkben talán előszőr mi voltunk a jó mászók. Nem voltak útban mert a gyengébb utakat mászták. Nagyon jól ment a mászás és sokat is másztunk. Elégedetten hagytuk ott a falat. A visszafelé úton pár száz méterre a mászóhelytől van egy kis kávézó. Már nézegettük előtte is és most nem volt kérdés, hogy bemegyünk egy frissítőre. A hely nagyon aranyos és ennek oka a két öreg akik viszik illetve a macsekok akik mindig levesznek minket a lábunkról. Nem tudtunk ellenállni a helyi tortáknak és láthatóan Kati tortájára több jelentkező is volt.
3D (3) 3D_print (3) 550D (1) ablak (6) Afrika (2) ajándék (10) állatok (11) Amerika (20) Anglia (18) angol (3) apache (1) apám (2) apple (14) Ausztria (4) bárány (1) betegség (1) bicikli (2) blog (10) canon (3) cipő (3) Ciprus (4) család (16) csikós_cikk (2) csomag (8) Egyiptom (1) első (2) Emily (2) étterem (3) Európa (21) film (6) Florida (10) forgalom (1) fotó (7) főzés (5) Franciaország (1) futás (44) Gabi (3) golf (2) Goodwood (2) google (5) Görögország (18) gyümölcs (1) haj (1) hajó (1) hangulat (2) ház (11) hirdetés (1) hó (8) hobbi (1) időjárás (10) internet (5) iPad (10) iPhone (5) Írország (8) izland (3) játék (2) kaja (5) Kalymnos (16) karácsony (9) Kati (1) kenyér (10) képek (6) kert (11) kirándulás (7) konyha (10) korcsolya (1) kórház (1) könyv (2) Krisztián (3) kutya (5) lakás (20) London (14) macska (3) madarak (5) magyar (2) Magyarország (16) Marci (2) marokkó (12) mászás (23) mozdony (1) mozi (4) műtét (1) növény (6) Olaszország (3) olimpia (3) paradicsom (3) php (2) politika (3) Portland (2) prog (2) programozás (5) radar (1) rejtvény (4) reklám (1) repülés (12) rewrite (3) róka (2) rss (1) sár (3) sárkány (1) script (1) sérülés (2) síelés (4) snooker (1) sör (3) Spanyolország (9) sport (5) street_view (2) sütés (25) számítógép (13) szemüveg (1) szerelés (37) szomszéd (9) szomszédság (22) szülinap (5) talált (13) tanulás (1) tél (5) természet (10) timelapse (2) Usa (3) utazás (88) választás (1) varrás (2) vásárlás (6) vasút (5) vendégség (10) vér (1) verseny (2) vicces (3) videó (25) virág (6) vulkán (2) zsázsa (1)
2020 október (1)
2019 november (1)
2019 június (1)
2018 október (1)
2018 szeptember (1)
2018 január (1)
2017 november (1)
2017 október (1)
2017 május (1)
2016 november (1)
2016 augusztus (1)
2016 május (3)
2016 március (1)
2016 február (1)
2015 november (1)
2015 augusztus (1)
2015 július (1)
2015 június (3)
2015 május (2)
2015 március (5)
2015 február (2)
2015 január (1)
2014 december (1)
2014 október (2)
2014 augusztus (1)
2014 július (1)
2014 június (1)
2014 május (1)
2014 április (1)
2014 március (4)
2014 február (4)
2014 január (3)
2013 november (4)
2013 október (3)
2013 szeptember (4)
2013 augusztus (2)
2013 július (1)
2013 június (2)
2013 május (2)
2013 április (2)
2013 március (3)
2013 február (4)
2013 január (10)
2012 december (2)
2012 november (3)
2012 október (6)
2012 szeptember (4)
2012 augusztus (5)
2012 július (3)
2012 június (5)
2012 május (6)
2012 április (6)
2012 március (6)
2012 február (7)
2012 január (9)
2011 december (5)
2011 november (5)
2011 október (13)
2011 szeptember (7)
2011 augusztus (5)
2011 július (7)
2011 június (5)
2011 május (8)
2011 április (6)
2011 március (8)
2011 február (7)
2011 január (7)
2010 december (10)
2010 november (4)
2010 október (9)
2010 szeptember (7)
2010 augusztus (7)
2010 július (12)
2010 június (6)
2010 május (24)
2010 április (21)
2010 március (20)
