Érzékelhetetlen, elmondhatatlan, leírhatatlan. Mégis megpróbálom valahogy. Bár azt sem tudom hol kezdjem, mert a történet valahol egy évvel ezelőtt kezdődött ezzel a cikkel. Csikós Zsolt írásait imádom. Főleg amikor nem autó tesztet ír. Élvezetes még azoknak is, akiket amúgy hidegen hagy a benzin szag vagy dörgő kipufogó. Talán Karotta írásait kedvelem még ennyire. Aztán jött ez a cikk. Nagyjából itt vethettem fel Katinak, hogy el kéne menni. Párhuzamosan azzal, hogy felhívtam a figyelmét az újabb remek olvasmányra. Amennyire visszaemlékszem nem sokat hezitáltunk mert jó ajánlók voltak az írások. Elkezdtük nézegetni a hivatalos oldalt és amint lehetett jegyet rendelni szerét ejtettük. Az árak láttán letettünk az egész hétvégés programról és csak szombatra neveztünk be. Akkor még nem tudtuk miből maradunk ki ezzel.
Azonban a jegy csak nem akart jönni. Ezen kicsit aggódtunk. De kiderült, hogy csak mi voltunk nagyon gyorsak. Végül is igaz, már tavasszal megvettük a jegyet, ami végül is valamikor augusztusban jöhetett meg. Jó drága volt. A naptárba fel volt írva az időpont, de annyira távol volt még amikor a jegy megjött akkor is, hogy tulajdonképpen nem számoltunk vele. Majdnem terveztünk más programot arra az időpontra. Hiba lett volna.
Aztán amikor vártuk a vendégeket akkor döbbentünk rá, hogy ők épp csak elmennek és készülnünk kell. Bizony készülni. Mert ez egy olyan esemény amire nem lehet csak úgy odamenni a szokásos ruhában. És nem színház vagy hasonló ahova jó lenne egy elegáns ruha. Igen ruhával kellett volna készülni. Már amikor itt voltak a lányok akkor is bementünk egy-két használt ruha üzletbe de nem láttunk semmi használhatót.
De mi is ez a Goodwood, hogy ruhával kell készülni rá? Nagyon röviden leírható, ami persze nem mond szinte semmit az igazi valójából. Tulajdonképpen egy oldtimer versenysorozat. De nem csak az autók viselnek régi köntöst, hanem az nézők is. Na jó nem mindenki de nagyjából a 80 százalék. Mi sem akartunk kilógni a sorból. De annyira nem volt semmi ilyen cuccunk, hogy már kölcsönzőben gondolkodtunk de az itt a környéken nincs, Londonba meg nem akartunk bemenni. Az egy kicsit már sok lett volna, mert vissza is kellett volna vinni. Így közeledett az időpont, és belenyugodtunk, hogy mi nem fogunk a hely szelleméhez méltóan öltözködni. Még is csak felveszünk egy elegáns ruhát és beérjük annyival. Az előző délután jött az ötletem, hogy meg kérdezem Gabi nem lenne e kedve segíteni abban hogy valahogy még is csak megfelelőre alakítsuk a ruházatunkat. Volt egy hátsó szándékom a dologgal mert amennyire Gabit ismerem elképzelhetőnek találtam, hogy esetleg rendelkezik egy két használható darabbal amivel megszán minket egy napra. Miután beszéltem vele, még volt valami dolgunk már nem emlékszem pontosan, de a lényeg, hogy olyan kipakolást végzett a szekrényéből, hogy azonnal lázba jöttünk. Fog ez menni! Végül is a saját ruhatárunkból csak a Kati rövid ruhája meg az én nadrágom is ingem vett részt a műsorban. Olyannyira, hogy a Katin a cipő, kabát, harisnya, kendő és a kesztyű is Gabitól illetve az én mellényem Krisztiántól származott. Így néztünk ki:
Térjünk kicsit vissza az idősorrendhez. Megtörtént az öltözködési előkészület, és ez elég izgalmas volt ahhoz, hogy megalapozza a hangulatunkat. De valójában erre első alkalommal nem lehet felkészülni, bármennyit tud is róla az ember előre. Megpróbálom olyan sorrendben visszaadni az elejét ahogy mi kaptuk az impulzusokat mert nagyon szépen volt fokozva a hangulatunk már érkezés közben is. Nem a korán kelésre gondolok, mert bizony elég korán kellett kelni, és így sem értünk oda az első programpontra. Viszont már az óda út is szórakoztató volt. Amint letértünk az autópályáról, ahonnan még vagy 20km volt hátra, az egyik körforgalomban elénk kanyarodott egy veterán autó. Azt tudtam, hogy sokan ilyen autóra lehet számítani a parkolóban de, hogy már az odaúton is erre nem gondoltam. Aztán történt egy ránk igen jellemző fordulat. Az előbb említett gép az egyik körfogalomban vett egy jobb kanyart, ahol viszont a GPSünk egyértelműen egyenesen szerette volna ha megyünk. 5 másodpercünk volt dönteni. És mentünk az ismeretlen irányba. Persze a GPS tiltakozott erősen, meg újra tervezett és újra tervezett. Aztán kisvártatva egy újabb régi gép került elénk valahogy. Akkor már sejtettük, hogy jó döntés volt az ismeretlen irányba menni. Majd újabb meglepő dolog következett. Még nagyjából 10 kilométerre lehettünk a céltól amikor megjelent az első útbaigazító tábla. Nem az utolsó kanyarban, hogy itt fordulj le. Nem. 10km-re és onnan minden kanyarban. Ezután nem sokkal volt a tábla, hogy milyen frekvencián lehet fogni a az esemény saját rádió adását. Mert olyan is volt.
Itt már jellemzően érdekes autók mentek előttünk mögöttünk. És már sokat ácsorogtunk mert erős dugók keletkeztek. De beértünk a parkolóba ahol irányító emberek kétfelé szedték a kocsi áradatot. A normál autók az egyik irányba az oldtimerek a másik parkolóba. Leálltunk és kezdtük felfogni, hogy hol vagyunk. Körülöttünk érdekes ruházatú emberek. A bejárat felé menet egy sátornál vettünk nekem egy sapit, hogy egyértelműen jelezve legyen, hogy a rajtam levő ruhát mi a hatvanas évek ruhájának tekintjük. A férfi divat nem változott jelentősen azóta erre felé. Haladtunk tovább a bejárat felé és az utunk a normál kocsik közül kiszedett autók parkolóján vezetett keresztül. Mivel azt tudtam, hogy ez egy napos program lenne önmagában, önmegtartóztattunk és csak néhány spéci buszra tátottam a szám egy kicsit. És ekkor még mindig csak haladtunk az események felé. A körülöttünk hullámzó tömeg ruha kavalkádja egyfolytában arra késztetett, hogy mutogattunk egymásnak. Nézd azt ott! Hú az milyen szuper! Nagy önmegtartóztatással készítettünk pár száz képet.
Végül bejutottunk és azt sem tudtuk merre menjünk. A közelből motorok mérges hangja vonzott másik oldalon egy zenekar játszott korabeli zenét amire korabeli táncokat lejtettek. És látnivaló mindenfelé. Ilyen volt ez a Tesco amit szintén korhűre csináltak meg.
Előtérben Kati (illetve tulajdonképpen Gabi) harisnyájával, amire nagyon büszke volt mert ilyet nagyon kevesen hordtak.
Kapott is dicséretet rá. Kóvályogtunk. Fejben is meg térben is. Ennek eredményeképpen valahogy a depóba keveredtünk, ahol találkoztunk az esemény apropóját adók hadával. Jöjjön erről pár kép.
Az arcizmaink kezdet görcsöt kapni. Nagyjából ekkor döbbentünk rá, hogy legalább egy órája folyamatosan mosolygunk. Persze a ruházati kavalkád folytatódott. Itt van ez az úriember aki egy (amúgy üres) filmfelvevővel dobta fel a látványt.
Az esemény főleg de nem csak autókról szól. Jó számban voltak régi repülők is.
Részben kiállítva részben a versenyek közti szünetben repkedtek a fejünk fölött. Néha alakzatban. Hozzáértők nyilván tudják is rögtön, hogy milyen világháborús csodabogarak ezek itt, én csak tátottam a szám és kapkodtam a fejem.
Közben, részben a korai kelés eredménye képen kezdtünk megéhezni. De ez nem gond. Rengeteg régi módian berendezett étkezőhely gyorskiszolgáló állt rendelkezésre. Mi végül is egy katonai sátornak berendezett önkiszolgálónál éreztük úgy, hogy nem keresgélünk tovább. Itt megpihenve kezdetem ráérezni, hogy itt minden azt a célt szolgálja, hogy visszarepítsen az időben. Az utolsó csavarig minden. Tulajdonképpen megvalósították az időutazást. Ez egyébként olyan szinten sikerült, hogy a nap végére rácsodálkoztunk arra a pár emberre aki napjaink ruháját hordta.
Kicsit megpihenve a verseny pálya felé vettük az irányt ha már egy oldtimer verseny sorozaton vagyunk. Útközben természetesen rengeteg minden megállított minket. Itt voltak ezek a lányok akik szinte végig táncolták a napot.
Vagy ez a filmfelvételnek berendezett hely ahol időnként gengszteres jeleneteket játszottak és filmfelvételt imitáltak.
De valahogy sikerült a pálya közelébe érni. Jöjjenek a képek erről.
Ilyen és hasonló gépek köröztek veszélyes iramban. Ennek többször meg is lett az eredménye. Egy-két ilyen számomra csodaszámba menő jószág bizony összetört, lerobbant. Verseny volt a javából. Vérre menő küzdelem. Olyan dolgokat láttam amire F1 versenyről nem emlékszem, előzést az első helyért. És mindezt a szemem láttára. Mintha az időugrással egy más dimenzióba is kerültünk egy úttal. Szerencsére vittünk magunkkal kinyitható székeket mert a hiteles ruhához kényelmetlen cipő is tartozott. Ezt sokan érezték így.
Két verseny között gondoltuk mászkálunk még, hogy lássunk még csodákat. Nem sorolnám, nem is lehet, inkább jöjjön megint egy kép.
De minden jónak vége lesz egyszer. El is fáradtunk, kezdtünk fázni is, és kicsit rémlett hogy hosszú út van hazáig de nem volt biztos hogy azt nem csak álmodom. Felkerekedtünk, hogy a kijárat felé vegyük az irányt. Persze nem szabadúltunk könnyen. Pár lépésenként meg kellett állni valami miatt.
Sok mindent szóba sem hoztam mert szeretném még ebben az évtizedben befejezni ezt a posztot.
És amikor már azt hittük, hogy csak egy fárasztó hazaút van számunkra akkor a parkolóban még ez a család villantotta fel, hogy fasorban sem vagyunk korhű megjelenés szempontjából.
Egyszerűen piknikeztek.
Legyen ez a vége mert lehet, hogy így sem bírja senki végig olvasni.
A hozzászoláshoz be kell jelentkezned.
3D (3) 3D_print (3) 550D (1) ablak (6) Afrika (2) ajándék (10) állatok (11) Amerika (20) Anglia (18) angol (3) apache (1) apám (2) apple (14) Ausztria (4) bárány (1) betegség (1) bicikli (2) blog (10) canon (3) cipő (3) Ciprus (4) család (16) csikós_cikk (2) csomag (8) Egyiptom (1) első (2) Emily (2) étterem (3) Európa (21) film (6) Florida (10) forgalom (1) fotó (7) főzés (5) Franciaország (1) futás (44) Gabi (3) golf (2) Goodwood (2) google (5) Görögország (18) gyümölcs (1) haj (1) hajó (1) hangulat (2) ház (11) hirdetés (1) hó (8) hobbi (1) időjárás (10) internet (5) iPad (10) iPhone (5) Írország (8) izland (3) játék (2) kaja (5) Kalymnos (16) karácsony (9) Kati (1) kenyér (10) képek (6) kert (11) kirándulás (7) konyha (10) korcsolya (1) kórház (1) könyv (2) Krisztián (3) kutya (5) lakás (20) London (14) macska (3) madarak (5) magyar (2) Magyarország (16) Marci (2) marokkó (12) mászás (23) mozdony (1) mozi (4) műtét (1) növény (6) Olaszország (3) olimpia (3) paradicsom (3) php (2) politika (3) Portland (2) prog (2) programozás (5) radar (1) rejtvény (4) reklám (1) repülés (12) rewrite (3) róka (2) rss (1) sár (3) sárkány (1) script (1) sérülés (2) síelés (4) snooker (1) sör (3) Spanyolország (9) sport (5) street_view (2) sütés (25) számítógép (13) szemüveg (1) szerelés (37) szomszéd (9) szomszédság (22) szülinap (5) talált (13) tanulás (1) tél (5) természet (10) timelapse (2) Usa (3) utazás (88) választás (1) varrás (2) vásárlás (6) vasút (5) vendégség (10) vér (1) verseny (2) vicces (3) videó (25) virág (6) vulkán (2) zsázsa (1)
2020 október (1)
2019 november (1)
2019 június (1)
2018 október (1)
2018 szeptember (1)
2018 január (1)
2017 november (1)
2017 október (1)
2017 május (1)
2016 november (1)
2016 augusztus (1)
2016 május (3)
2016 március (1)
2016 február (1)
2015 november (1)
2015 augusztus (1)
2015 július (1)
2015 június (3)
2015 május (2)
2015 március (5)
2015 február (2)
2015 január (1)
2014 december (1)
2014 október (2)
2014 augusztus (1)
2014 július (1)
2014 június (1)
2014 május (1)
2014 április (1)
2014 március (4)
2014 február (4)
2014 január (3)
2013 november (4)
2013 október (3)
2013 szeptember (4)
2013 augusztus (2)
2013 július (1)
2013 június (2)
2013 május (2)
2013 április (2)
2013 március (3)
2013 február (4)
2013 január (10)
2012 december (2)
2012 november (3)
2012 október (6)
2012 szeptember (4)
2012 augusztus (5)
2012 július (3)
2012 június (5)
2012 május (6)
2012 április (6)
2012 március (6)
2012 február (7)
2012 január (9)
2011 december (5)
2011 november (5)
2011 október (13)
2011 szeptember (7)
2011 augusztus (5)
2011 július (7)
2011 június (5)
2011 május (8)
2011 április (6)
2011 március (8)
2011 február (7)
2011 január (7)
2010 december (10)
2010 november (4)
2010 október (9)
2010 szeptember (7)
2010 augusztus (7)
2010 július (12)
2010 június (6)
2010 május (24)
2010 április (21)
2010 március (20)
