Nagyon rég nem írtam. Ennek számos oka van. Egyik például az, hogy vendégek voltak nálunk. Velük szaladgáltam minden felé. Ez nem panasz, mert szeretjük a vendégeket. És eddig mindenkivel sikerült valami újat felfedezni. Közben még volt Goodwood és egy takonykór is, előbbiről írok hamarosan, mert nagy élmény volt. Utóbbit simán kihagytam volna.
Zsuzsa és Noémi egy hetet töltött nálunk. Voltunk szokásos helyeken: Dover és a fehér sziklák, a doveri vár, Canterbury, Windsor, London, Cambridge. Az egyik extra viszont pont Londonban volt de ezt már Kati megírta. Most már kíváncsi lettem Jamie másik vendéglőjére. Remek indok, hogy Londonba menjünk amit úgy is szeretünk.
Sajnos a vendégek már rég hazamentek és már túl vagyunk a vendégek utáni üres lakás szindrómán is. Olyan jó amikor kicsit felpezsdül az élet itt nálunk. És olyan rossz amikor elmennek.
Azoknak akik nem ismerik az előzményeket el kell mondani, hogy Zsuzsával jó pár évet lehúztunk együtt. Majd útjaink elváltak. Ez akár aggódásra is okot adhatott volna, de szerencsére mindenki jól vette a dolgot és jól éreztük magunkat hármasban, négyesben (sajnos Kati csak hétvégén tudott velünk tartani). Zsuzsa szinte semmit nem változott pedig tízen sok évig nem találkoztunk, csak most tavasszal.
Noémi rettentő vidám teremtés, remek társaság volt. A kevésbé tájékozottaknak ő a vörös hajú a képen. Amúgy Zsuzsa barátnője. Kiváló tulajdonsága, hogy egy magyar vizsla gazdája.
Mint látható remek időt fogtunk ki. Sehol nem áztunk meg. Pedig az igényekhez igazodva inkább a szabadtéri látni valók felé orientálódtunk. Így jött a képbe az utolsó teljes napunkon a Knoll park is, ahová több kiló almával érkeztünk és nagy sikert arattunk.
Említésre érdemes még a cambridgei kirándulásnak az a része ahol a fudge készítés rejtelmeibe sikerült bepillantani. Erről videó is készült. Szóljatok rám, ha elfelejteném feltenni. Ezek csak kiragadott részletek, nem lehet 7 nap összes történését elmesélni.
Mindent egybe vetve remek hét volt. Lehet ismételni.