Na, nem az a szokásos, hogy Londonban voltunk. Sajnos nem járunk eleget oda. Pedig volna miért. Befelé menet megbeszéltük, hogy megnézzük a Covent Gardenben található legújabb Apple boltot, a Természet Tudomány Múzeumot, és elmegyünk az Abbey Roadra ahol a híres kép készült a Beatlesről.
Ehhez képest valóban elmentünk a Covent Gardenbe (ami jó mert Kati még nem járt ott), ott lézengtünk egy csomót, megnéztük a Közlekedési Múzeumot, utána elmentünk a St Paul katerálisba majd végül a Monumethez. Na ez a szokásos. Elég impulzívan kezeljük a kirándulási terveinket. Vegyük sorjában.
Az új Apple bolt azért érdekes azon kívül, hogy csak pár napja van nyitva mert ez a legnagyobb jelenleg a világon. Ezt az elsőséget egyébként a szintén Londoni, regent streeti boltól vette el, ahol mellesleg az iPhonért álltam sorba. Tud még mást is. Ez a 300. bolt a világon. Nem tervezünk venni semmit és ez sikerült is.
A következő pont a közlekedési múzeum ami valójában a londoni közlekedés múzeuma. Tisztességes élvezhető dolog. Csak ajánlani tudom mindenkinek. Rengeteg interaktív dologgal bevonják a látogatót, aki így nem csak szemlélő lesz. Viszont itt természetesen nem készülhetett fénykép. Videó igen de azt még nem raktam fel sehova, így elmesélem, hogy mi látható rajta. Nagyon ötletesen a liftben nem az emeleteket mutatja a kijelző, hogy hanyadikon tartunk, hanem, ahogy haladunk felfelé a régebbi korok szintje felé az évszámok pörögnek visszafelé mint egy időgépben. Ekkor még volt egy kis remény, hogy valamelyest visszatérünk az eredeti tervhez, de bennem felvillant, hogy menjünk el a katedrálishoz és ezt ki is mondtam. Kati egyből rávágta, hogy rendben.
A St. Paul katedrálisnál már tettünk egyszer próbát, de akkor későn mentünk oda és zárva volt. Odafelé említettem Katinak, hogy ha most is pórul járunk akkor én végeztem vele és nem akarom látni. Nos, nyitva volt. De éppen mise volt, tehát be lehetett menni de csak az elő részbe, viszont oda ingyen. Hozott is ajándékot meg nem is, fel is volt öltözve meg nem is. Innen már haza felé indultunk.
A hétvégi felújítások miatt a tervezett helyett a Monument metró megállóhoz keveredtünk. Nem kellett sokat győzködni egymást (nem tudom már kinek az ötlete volt), hogy megnézzük a névadót, hogy nyitva van-e. Egyszer már ott is jártunk záróra után. Itt teljes siker volt. Be- sőt fel lehetett menni. Kerek 301 311 lépcső megmászásával. Egyébként tisztességes neve magyarra fordítva a Londoni Nagy Tűzvész Emlékműve amit a londoniak egyszerűen csak "az emlékmű" néven emlegetnek. Érdemes ezt és ezt a két angol nyelvű oldalt meglátogatni, már csak remek képek miatt is. Itt viszont készítettem képeket, bár az időjárás nem volt kegyes a fotós szándékomhoz.
A Londoni dzsungel hétvégén csöndes utcája:
Bemutatom az Uborkát (The Gherkin magyar nyelvű) ami tisztességes nevén Szent Mária Fejszéje 30. (30 St. Mary Axe).
Most már az is sejtem, honnan készülnek remek képek a Tower Bridgeről.
Ennyi lépcsőn kellett feljönni, hogy most lemehessünk rajta. Lemenés előtt lenézve:
Lemenés után felnézve:
Ez után már csak egy kis kavargás várt ránk a metró megállók között és már a kocsinál is voltunk. Kati mondta, hogy nagyon fáradt, így vezethettem én haza felé ami a kevés alvás okán nem volt méznyalás. Aztán éjszaka megjött az az eső ami miatt felhagytunk az eredetileg mászós vasárnap tervével. De legalább nem áztunk szarrá város nézés közben.