Mindig ez van (mondhatom, mert már a második alkalom). Visszajövünk egy utazásról és leáll a blog írás. Az út eseményeihez képest olyan érzésem lesz, hogy nem történik semmi. Persze ez nem igaz. Zajlik az élet. Csak nem olyan látványosan. Persze tudom, hogy akiknek ezt a blogot eredetileg szántuk azok erre is kíváncsiak.
Ma este miután Kati elment már aludni, hangoskodásra figyeltem fel az utcán. Semmi komoly nem volt csak pár jókedvű fiatal nem bírt magával. De persze én mint a macska nem bírtam a kíváncsiságommal.
Az ablakhoz mentem és hosszasan bámészkodtam kifelé. Szerencsére. Mert közben pár hullócsillagra lettem figyelmes. Persze olvastam már, hogy jönnek a Perseidák, de elfelejtettem. A hangoskodásra Kati is megébredt. Gyorsan megkérdeztem, hogy mennyire lehet álmos holnap és kicsaltam a közeli wildlifeba. Ott van elég sötét, amihez ha hozzászokik a szem sokkal nagyobb eséllyel lát meg kis fényű dolgokat. Szerencsénk volt. Mert Katinak azért aludnia is kell, így nem tudtunk sok időt kint tölteni, mégis láttunk egy nagyon szép fényes meteort. Én még egyedül visszamentem és nem kellett sokat várnom, rögtön láttam egyet ismét, majd rövid időn belül még kettő fényeset. Elmélkedtem és filozofálgattam ott magamban és egy darabig számoltam a hullócsillagokat de 10-nél abbahagytam. Már erősen a hazasétálás foglalkoztatott amikor egy percen belül két olyan meteor jött aminek a csíkja vagy egy másodpercig még látható volt. És még csak ma este jön a raj nagyja, de ki kellett használni, hogy nem volt felhős az ég ami itt ritkaság.
Visszafelé ballagva még megcsodálhattam két nőstényrókát amint éppen balhéznak kb ilyen hangokat hallatva:
Csak mikor már pár méterre voltam akkor hagyták abba, és mentek el többször neheztelve visszanézve. Tartalmasra sikeredett ez az éjszaka.