Szombaton Cambridge-ben voltunk, még a vendégünkel, Mariannal (róla később). Kedvelem ezt a várost de jártam már ott annyiszor, hogy nem került elő a térkép a hátizsákból amíg ott bóklásztunk. És már a fényképezőgép sem. Ennek részben az is volt az oka, hogy miután Mariann közölte, hogy ahova ő megy ott süt a nap alig, hogy kiszálltunk a kocsiból és kiértünk a nyílt terepre emberes zápor kapott el minket. Mire visszaértünk a kocsihoz a nadrágom már megszáradt de a cipőm még nem. Én előzőleg halkan jeleztem, hogy beltéri programot kéne inkább szervezni, de le lettem szavazva. Ja ás odafelé menet még Kati szegény beleszaladt egy jó kis dugóba ahol majd egy órát araszolt míg én kidőltem a szokásos későn fekvésem miatt.
De végül is oda értünk az első college-hez ami a jól bejáratott körtúra első állomása, a St. John's. És itt meglepetés ért. Ahol már annyi emberrel csellengtünk szabadon, az most már csak jegy vétel után megszabott útvonalon mehet. Eddig az volt a megszokott, hogy ha nem volt éppen valami olyan esemény ami miatt nem mehetett idegen a college területére akkor a privát részeken kívül oda mehettél ahova akartál. Na ez most már nem lehetséges. Szerencsések akik időben eljutottak még oda és járhattak olyan részeken ahol most mér nem lehet. Annyi cselt csináltunk, hogy a kis fedett hídon azért még át vittük Mariannt mert azt látni kell akkor is ha sok pénzér mások úgy gondolják, hogy nem. És így jártunk a Trinity collegeban is, ami talán a legérdekesebb volt. A King's collegeba be sem mehettünk pedig annak az épületei impozánsak. Ez után már senkinek nem fogom ajánlani Cambrige-et mint uticélt, ha meglátogat minket.