Már régóta terveztük, hogy elmegyünk kirándulni. Nem csak úgy kettesben, hanem egy kicsit nagyobb létszámban. Ha jól emlékszem ennek szellemi szülője Andi, vagy Zsolti volt. De az is lehet, hogy nem. Na végül is ők szegények nem tudtak eljönni mert Andi dolgozott.
Még tegnap mérlegeltük a Gabival meg Krisztiánnal, hogy, hogy tudnánk végre megejteni ezt a kirándulást. Gabi dolgozott éjjel tehát pihennie kellett délelőtt, mi még terveztünk futást de mivel én is sokáig fent voltam no meg Kati rendesen panaszkodott a tegnapi futása miatt bizonyos testrészeire ezért a futás nem lett nagyon erőltetve, el is maradt. A helyzetet bonyolította, hogy délután 4 körülre ígérték az esőt ide délkelet Angliába. De már annyira akart mindenki menni, hogy ezt nem éreztük elég visszatartó erőnek úgy sem, hogy végül is 2 óra felé indultunk talán el. 10 km volta tervezett kirándulás ami egy kellemes 2-3 órás séta, plusz a kitérők, szóval kinézett egy ázás.
Ezt teljesen átvitt értelemben szokták használni és egyáltalán nem kutyákra. De az itt látható esetben viszont teljesen szó szerint kell venni a dolgot. Nagyon nincs mit fűzni a dologhoz, magáért beszél.
A volt munkahelyemen bejárásom volt a raktárba. Tulajdonképpen mindenhova be lehetett menni a badge-emmel. Ebben a raktárban volt néhány nagy faláda ahova a leselejtezett holmikat dobálták. Innen származik jó pár teljesen hibátlan kábelem egy hibátlan monitor, ami jelenleg az itthoni szerver mellett szolgál, egy másik ami Gabi jelenlegi monitora, egy kis merevlemez ami a szomszéd talált macjében (erről hosszabb poszt lesz) szolgál stb. És innen származott az a monitor is ami hónapok óta állt a hálószobában darabokra szedve, javításra várva. Mondjuk fogalmam sem volt, hogy mi baja és ezért tulajdonképpen nem dőlt el, hogy javítás vagy szétszedés, hasznos anyagok kinyerése és többi szelektívbe továbbítása lesz-e a sorsa. Amúgy egy igen jó minőségű és és nagy méretű darabról van szó. És ehhez még jól is nézett ki.
Be akarnak jönni a madarak. Már nem az első eset ez. Régebben a nappalinkba indult egy - vélhetően - galamb. Azt annak idején le is fotóztuk de most nem keresem elő. Nincs is rá szükség mert a minap felfedeztük, hogy most a konyha ablakon akart egy berepülni és ez is rendesen otthagyta a lenyomatát az ablakon.
Sajnos az ablak elég esőcseppes és ráadásul ez a fele nem is nyitható. Sőt ez a nagyobbik fele. Szóval jó ideig fogjuk így nézegetni még.
Mint az előző postban már előre vetítettem, iPadra vártam. Illetve egyelőre csak arra, hogy elkölthessek rá rengeteg pénzt úgy, hogy pont azután fogom csak megkapni amikor nagyon jól jönne. Hogy mi az az iPad abba nem mennék bele most, lesz róla itt bőven írás amikor a kezembe foghatom végre. Persze a nagy többség biztos hallott már róla. Aki nem az magyarul olvashat róla itt.
Kicsit elhallgattam. Ennek oka itt, itt és itt olvasható. Magyarán elég szarul voltam mostanában. Épp eléggé ahhoz, hogy ne legyen kedvem semmihez. Mára javult annyit a helyzet, hogy kijavítottam a kb. egy éve készülő kalymnos videót. Persze nem kezdtem el rögtön az utazás után mert gondoltam, hogy megpróbálom iMoveval összerakni és mivel ez a terület teljesen idegen volt számomra igen csak húzódott a vágás. Meg amíg dolgoztam, valójában ez volt a legutolsó ami eszembe jutott, hogy nekiálljak. Most, hogy már van tapasztalatom az iMoveval gyorsabban fognak készülni az ilyen művek, ha egyáltalán nekiállok. Talán Marokkóban fogok filmezni. Majd meglátjuk.
Rögtön kettő is. Bár mindegyik megérne egy saját post-ot de már rég megakartam írni ezeket, tehát nem húzom tovább az időt. A kettőnek semmi köze egymáshoz, legyen tehát megnézési sorrendben.
Több mint egy héttel ezelőtt megnéztük végre az A John Malkovich menetet (Being John Malkovics). Régen ott figyelt már a tárolón a film csak valahogy mindig mást néztünk meg. Van, hogy az embernek nincs kedve elgondolkodtató filmhez. Ilyenkor ez a film nem jó választás. A történet dióhéjban: egy irodaház 7 és feledik emeletén van egy kis rejtek ajtó amin keresztül John Malkovich, a híres színész fejébe lehet jutni. Ennyit nyugodtan elárulhatok mert a film nem erről szól ha valaki még nem látta volna. Ez is olyan film ami magába szippantja az embert. Kati hozzá sem nyúlt a varrásához amivel a könnyedebb filmeket szokta nézni. Még a pattogatott kukoricát is elfelejtettük. Persze ha előtte megnéztem volna, hogy ezt a filmet is az a Charlie Kaufman írta aki az Egy makulátlan elme örök ragyogását jegyzi (egyik kedvencem) akkor felkészülhettem volna arra, hogy elég agyament dolog lesz ez is a dolog pozitív értelmében. Mindent összevetve remek film, jó nevekkel. A címadón kívül még Cameron Diaz és John Cusack is játszik benne, mindkettő nagy kedvenc. Ha beleakadsz ne szalaszd el.