Haza felé

Gondoltam, hogy marokkói élményünk nem lesz már újabb és majd csak utólag írok dolgokról amik kimaradtak a híradásból. Nos nem pont így lett.

Nagyon jót aludtunk mert este meleg volt. Fél álomban oda nyúltam a termosztáthoz és bekapcsoltam mert előtte nézegettem és megállapítottam, hogy hűtésre van állítva, így állítgatni nem kell. Pont jól lehűlt a szoba reggelre. Még be is kellett takarózni. Remek így aludni, persze ha nem szól pár óra múlva a telefon ébresztője. Kimásztunk az ágyból és kezdtük a szokásos rutint, utolsó holmik összesöprése és bőröndbe, illetve ebben az esetben hátizsákba gyömöszölése, majd átnézni mindent, hogy nem marad e valamink a szobában. Egyszer csak hallom, hogy Kati nagy csörömpöléssel leejtett valamit és az jól össze is tört. Megyek a fürdőszobába, hogy mi történt. Kati rögtön kérdi, hogy mit törtem össze!? Mondom én innen hallottam. Ő meg, hogy felőlem. Nem tudtuk mire vélni a dolgot. De kitaláltam valamit, hogy biztos ezt lökhette meg és az hallatszott úgy. Kész lettünk a pakolással és nyitom az ajtót, hogy menjünk leadni a kártyát (nem kulccsal, hanem kártyával nyíló ajtó), és látom, hogy pontosan az ajtónk előtt egy talpas pohár maradványai hevernek. Valakinek nem sikerült egy mozdulat. Kifelé még szóltam a recepciósnak, hogy mit találtunk, azonnal mentek is, hogy eltüntessék a maradványokat.

Azzal nem volt gond, hogy nem lehetett tudni pontosan, mennyi az idő vagy inkább milyen idő számítás szerint adták meg az indulást. Rászámoltunk bőven és jóval előbb kint voltunk a reptéren mint kellett volna. Úgyhogy szép kényelmesen elintéztük az intézni valókat. Bedobtuk a kocsi kulcsot a kölcsönző pultjára. Itt érdemes megjegyezni, hogy 80 km-t tett meg a kocsi az után, hogy kigyulladt a benzin szint jelző lámpája. Üres tankkal kellett visszaadni a kocsit ezt mi lelkiismeretesen teljesítettük. Szerintem épp az első benzinkútig fog elérni a következő bérlő. Nem azért mert annyi van benne, hanem mert gyönyörűen fekszik a mutató és nem mer majd kockáztatni. Valójában a hallottak alapján azt gondolom, hogy van benne még bőven. A kölcsönzős csaj azt mondta, hogy lesz ott valaki akinek oda tudjuk adni a kulcsot de persze senki nem volt a pultban, úgy hogy egy laza mozdulattal bepottyantottam a kulcsot miután Kati felébresztette telefonon a csaj, hogy akkor most mi legyen. Egyébként ilyen rövid utam még nem volt reptérre. Nagyjából 3 km volta amit menni kellett a szállodától. Pedig városi szálloda. Meg lehet állapítani, hogy Marrakes közel van a reptérhez.

Aztán mentünk a pulthoz, bechekkolni. A csaj mondta, hogy csak az útleveleket kéri. Elmélyedt bennük jó időre. Nézegette a komputert majd megint az út leveleket, és ez tartott egy darabig majd kérte a foglalásról szóló papírt. Na mondom, lehet, hogy túlfoglalták a gépet és maradunk még Marokkóban egy kicsit. De aztán billentyűzött egy kicsit és már nyomtatta is a beszálló kártyákat. Megnyugodtunk. Szép kényelmesen reggeliztünk. Aztán nekem el kellett mennem keresni egy kis helységet. Na ilyet sem láttam még. Sorban álltunk a férfi WC-ben. Végül is mire bejutottam pont be is mondták, hogy beszállás van a gépünkre, de azért én még elintéztem az elintézni valómat. A buszon ami a gépre vitt, valaki olyan mögött álltunk aki miatt kiszállt a sofőr és köszönt neki. Valami ismerős ismerőse lehetett. Így először az az ajtó nyílt ki csak ahol mi is álltunk úgyhogy szinte elsők között szállhattunk fel a gépre. A 27 hetes sorba foglaltuk a helyünket amikor ki kellett választani a neten. Persze ezt nem jegyzi meg az ember úgy, hogy miközben gyalogoltunk hátra felé Kati ránézett a jegyére 27E, majd én is 1F! Elkerekedett a szemem. Kiderült, hogy a 27-es sorban nincs F ülés mert ott van a középső ajtó és nem fért el a sorban az utolsó szék úgy, hogy ne akadályozta volna az ajtót. Hát ezért nézegette annyit a foglalásunkat a csaj a chekin pultban. Kati persze elkeseredett, hogy a következő 3 és fél órát nem töltjük majd együtt. Na jó, megértem ha az ember egymás mellé kéri a jegyeket akkor nem örül, hogy szétültetik mint a rossz gyerekeket. A légikísérő egyből mondta, hogy intézkedik majd és csereberélni fog, hogy egymás mellett ülhessünk de ő előrébb állt. Ott ahol én észre vettem, hogy hova is szól a jegyem. Nem tudta, hogy nem tudunk egymás mellé ülni mert effektív nincs ott szék. Szóltam neki, hogy mi a helyzet mondta, hogy rendben üljek le az első sorba. Majd kis idő múlva hozta Katit, mert kiderült, mellettem nem ül senki, szabad a pálya, ülhetünk egymás  mellett. Úgy hogy most szép kényelmesen kinyújtott lábbal ülök és írogatom ezeket a sorokat. Sosem ültem még az első sorban. Azért nagyon sok pénzeket elkérnek a társaságok. Azért a csaj nagyon szemét volt, hogy nem szólt semmit, csak megváltoztatta a foglalásunkat, még elnézést sem kért, vagy legalább vakkantott volna, hogy így jártunk. Nem. Sunnyogva kiadta a jegyet, majd észre vesszük, de akkor ő már nem lesz ott. Gondolom, hogy ne vele pereljünk, hogy miért lehetett lefoglalni olyan széket ami nincs is.

Az előbb mentünk el a Gibraltári szoros mellett és megint láttunk egy bő hét alatt harmadszor Gibraltárt és a szikláját. Már le sem fényképeztem. Na jó részben azért mert ellenfényben, repülő ablakon keresztül nem is érdemes. Most már ha jól látom  kijelzőt akkor valahol Franciaország, La Rochelle mellett repülünk az óceán felett. Kb még egy óra Gatwickig. Onnan még egy bő óra a parkolóba és haza és feltöltöm ezt az írást. Még kiszórom a szennyest a hátizsákból és onnantól én kicsit kivonom a forgalomból magam és az iPad fogságába kerülök. De majd igyekszem olvasni valóról gondoskodni, viszont az már az iPadról fog szólni jó eséllyel.

Írta: Feri Címkék: marokkó utazás Kommentek: 2 hozzászólás
Share on Tumblr
 
Kati 2010. May. 31. 21:10
Hozzá kell tennem, hogy én nagyon dühös voltam a repülőn amikor ez kiderült. Még szerencse, hogy ilyen szempontból kiegészítjük egymás Ferivel, általában ha az egyikünk dühös, a másikunk higgadt marad, ugyanez igaz depresszióra is. Meg kell vallanom, most ő tartotta a frontot. Én dühöngtem. Még sírtam is.
Anya 2010. Jun. 01. 08:13
Most mondjam azt, ilyen negativ dolgokból is tanul azember. Megismeri magát mire képes
Szólj hozzá!

A hozzászoláshoz be kell jelentkezned.
Email:

Jelszó:

Jegyezz meg!

Regisztrálok
Cimkefelhő:
3D (3) 3D_print (3) 550D (1) ablak (6) Afrika (2) ajándék (10) állatok (11) Amerika (20) Anglia (18) angol (3) apache (1) apám (2) apple (14) Ausztria (4) bárány (1) betegség (1) bicikli (2) blog (10) canon (3) cipő (3) Ciprus (4) család (16) csikós_cikk (2) csomag (8) Egyiptom (1) első (2) Emily (2) étterem (3) Európa (21) film (6) Florida (10) forgalom (1) fotó (7) főzés (5) Franciaország (1) futás (44) Gabi (3) golf (2) Goodwood (2) google (5) Görögország (18) gyümölcs (1) haj (1) hajó (1) hangulat (2) ház (11) hirdetés (1) hó (8) hobbi (1) időjárás (10) internet (5) iPad (10) iPhone (5) Írország (8) izland (3) játék (2) kaja (5) Kalymnos (16) karácsony (9) Kati (1) kenyér (10) képek (6) kert (11) kirándulás (7) konyha (10) korcsolya (1) kórház (1) könyv (2) Krisztián (3) kutya (5) lakás (20) London (14) macska (3) madarak (5) magyar (2) Magyarország (16) Marci (2) marokkó (12) mászás (23) mozdony (1) mozi (4) műtét (1) növény (6) Olaszország (3) olimpia (3) paradicsom (3) php (2) politika (3) Portland (2) prog (2) programozás (5) radar (1) rejtvény (4) reklám (1) repülés (12) rewrite (3) róka (2) rss (1) sár (3) sárkány (1) script (1) sérülés (2) síelés (4) snooker (1) sör (3) Spanyolország (9) sport (5) street_view (2) sütés (25) számítógép (13) szemüveg (1) szerelés (37) szomszéd (9) szomszédság (22) szülinap (5) talált (13) tanulás (1) tél (5) természet (10) timelapse (2) Usa (3) utazás (88) választás (1) varrás (2) vásárlás (6) vasút (5) vendégség (10) vér (1) verseny (2) vicces (3) videó (25) virág (6) vulkán (2) zsázsa (1)
szikla blog logo