Nagyobb időszakot fog át ez a post most. Hétfő reggel, miután előző este tisztáztuk, hogy mennyi is valójában az idő, mert erről eltérő információink voltak, sikerült időben felkelni. 10 előtt jó pár perccel glédában vártuk a kocsit amit úgy ígértek, 10-re hozzák oda a szállásunkhoz. Fél tizenegykor mikor Kati rátelefonált a csajra, hogy mi lesz a kocsival azt mondta, hogy már úton van. Arabosan pontos volt. Végül is kb 11-re lehetett ott, majd még egy órán keresztül kereste a szállásunkat. Hiába adtuk meg neki a szálásadónk telefonszámát nem sikerült korrekt útba igazítást kapnia. Végül is nagyjából 12 felé tudtunk útnak indulni. Majd elfelejtettem a szállás által felkínált transfer a reptérről kiderült nem ingyen volt, olyannyira, hogy kétszer annyiba került mint az előző napi taxink ugyanazon az útvonalon. Itt semmi nincs ingyen.
Az indulás után egy kicsit megnyugodtunk mert innentől a mi kezünkben volt az irányítás. Odakanyarodtunk ahhoz a kávézóhoz ahol már előzőleg voltunk és feltőltöttem az előző postot. Majd tankolás és irány az Atlasz Hegység. Eléggé késésben voltunk de nem volt mit tenni mentünk ahogy lehetett. Végül is amikor kiértünk Marakesből akkor már a forgalommal sem volt gond. Nem azt mondom, hogy átvettem az itteniek vezetési stílusát de alkalmazkodtam. Egy késői ebéd megállóval értük el a hegyek lábát amikor már sejtettük, hogy az nap nem érjük el a kitűzött célunkat, a hegyekben lebeszélt szállást. De gondoltuk megyünk addig amíg lehet autóval és ott megszállunk valahol. Nos az autóval elérhető errefelé kicsit más fogalom mint mi gondoltuk. Cirka 65 kilométert tettünk meg az út vége felé egy olyan úton ami odahaza bányákhoz vezet. Kapartak kb 2 autó széles utat a talajba majd nagyjából elegyengették és lehengerelték. Nesze út, menjél rajta. Ekkor már eléggé elcsigázottak voltunk, főleg idegileg, hogy hogyan oldjuk meg az éjszakát. De mint kiderült ez okozta a legkisebb gondot. Az út vége felé leintet minket egy helyi gyerek és az első szálláshoz vezetett, persze feltételezem nem önzetlenül. És nem is járt rosszul de ez majd később. Az út utolsó 100-150 kilométerén már nem találkoztunk turistának látszó személyekkel. A nem aszfaltozott úton ami szinte csak ehhez a kis berber faluhoz vezetett úgy néztek ránk mint a marslakókra. Erre mondjuk számítottam is. Mi voltunk a napi szórakozásuk, ki is használták, amíg láttuk őket végig utánunk fordultak.
Mikor végül is megérkeztünk a szállásra úgy éreztük magunkat mintha valami mesébe csöppentünk volna.
Egy csak folyó vízzel ellátott házban találtuk magunkat. Se villany se egyéb ilyen flancosságok. De barátságos emberek meleg vacsora és végül is fedél a fejünk felett, mi mást kívánhattunk volna. Itt azt is megtudtuk, hogy az előttünk álló 2 és fél órás gyalogutat reménytelen vállalkozás egyedül megtenni. Nincs kitáblázva és nem lehet egy ilyen hosszú utat elmagyarázni. Ezért felfogadtuk a kis srácot aki tegnap elkapott minket az úton és ő feljött velünk egy szamárral és a szamár hátán a nagy hátizsákjainkkal. Most bevillant, hogy otthon még tipródtunk egy kicsit, hogy bőrönd vagy hátizsák. Végül is én erősködtem, hogy hátizsák. Elég érdekesen festett volna a szamár két bőrönddel a hátán.
És itt jön a fokozás. Már az előző esti berber falucska is úgy nézett ki mintha lementünk volna a térképről. Ha jobban belegondolok ez így is volt. Bár mindenkinek a zsebében ott lapult a mobil telefon, igaz internetet nem láttak még. Állítólag az egyik házban ahol volt villany és telefon ott használtak az ottaniak internetet. Majd gyalogoltunk embertelenül sokat és egy a hegyek között levő berber falucskába ahogy beléptünk egy számítógép látványa fogadott és Kati kiderítette, hogy lehet rajta netezni. Az egész úton csak egy két szamaras ember jött szembe. A folyó mellett megbúvó 5x10 méteres búza földecskéken gúgolva szorgoskodó emberek lelki ismeretesen végigkísértek tekintetükkel. Ide érve aztán kiderült, hogy van rajtunk kívül itt még egy fehér ember. Ő a vendéglátóval ülve beszélgetett. Majd kiderül, hogy nincs egyedül két másik társa mászik valahol a közelben. Ja és 3 másik társa elment arra a helyre ahol még lehet használni a mobil telefont és ők is előkerültek nem sokkal később. Kisvártatva megérkezett egy újabb adag turista. Nem sorolnám végig estére lettünk nagyjából 35-en vendégek. Nem erre számítottam a világ végén és még azon is túl egy kicsivel. Nem emelte a hangulatot, hogy az előttünk itt lévő bunkó francia franciául beszélő csapat köszönésre sem méltatott és gyakorlatilag levegőnek tekintettek. Szerencsére jött egy nagyon kedves francia turista a lányával és velük Kati nagyon jól el tudott beszélgetni és nagyon jó tippeket kaptunk. Lehet, hogy ez alaposan befolyásolja marokkói utuk további folytatását. Majd meglátjuk.
Az itteni helyet leírni lehetetlen. A rengeteg turistától eltekintve olyan amilyet az ember csak régi útikönyvek fekete-fehér fotóin lát. És mi itt vagyunk a kellős közepén. Talán lesz egy-két fotó ami visszaad valamennyit a látványból, de az érzés amit itt átél az ember az nem magyarázható el általam ismert szavakkal.
A hozzászoláshoz be kell jelentkezned.
3D (3) 3D_print (3) 550D (1) ablak (6) Afrika (2) ajándék (10) állatok (11) Amerika (20) Anglia (18) angol (3) apache (1) apám (2) apple (14) Ausztria (4) bárány (1) betegség (1) bicikli (2) blog (10) canon (3) cipő (3) Ciprus (4) család (16) csikós_cikk (2) csomag (8) Egyiptom (1) első (2) Emily (2) étterem (3) Európa (21) film (6) Florida (10) forgalom (1) fotó (7) főzés (5) Franciaország (1) futás (44) Gabi (3) golf (2) Goodwood (2) google (5) Görögország (18) gyümölcs (1) haj (1) hajó (1) hangulat (2) ház (11) hirdetés (1) hó (8) hobbi (1) időjárás (10) internet (5) iPad (10) iPhone (5) Írország (8) izland (3) játék (2) kaja (5) Kalymnos (16) karácsony (9) Kati (1) kenyér (10) képek (6) kert (11) kirándulás (7) konyha (10) korcsolya (1) kórház (1) könyv (2) Krisztián (3) kutya (5) lakás (20) London (14) macska (3) madarak (5) magyar (2) Magyarország (16) Marci (2) marokkó (12) mászás (23) mozdony (1) mozi (4) műtét (1) növény (6) Olaszország (3) olimpia (3) paradicsom (3) php (2) politika (3) Portland (2) prog (2) programozás (5) radar (1) rejtvény (4) reklám (1) repülés (12) rewrite (3) róka (2) rss (1) sár (3) sárkány (1) script (1) sérülés (2) síelés (4) snooker (1) sör (3) Spanyolország (9) sport (5) street_view (2) sütés (25) számítógép (13) szemüveg (1) szerelés (37) szomszéd (9) szomszédság (22) szülinap (5) talált (13) tanulás (1) tél (5) természet (10) timelapse (2) Usa (3) utazás (88) választás (1) varrás (2) vásárlás (6) vasút (5) vendégség (10) vér (1) verseny (2) vicces (3) videó (25) virág (6) vulkán (2) zsázsa (1)
2020 október (1)
2019 november (1)
2019 június (1)
2018 október (1)
2018 szeptember (1)
2018 január (1)
2017 november (1)
2017 október (1)
2017 május (1)
2016 november (1)
2016 augusztus (1)
2016 május (3)
2016 március (1)
2016 február (1)
2015 november (1)
2015 augusztus (1)
2015 július (1)
2015 június (3)
2015 május (2)
2015 március (5)
2015 február (2)
2015 január (1)
2014 december (1)
2014 október (2)
2014 augusztus (1)
2014 július (1)
2014 június (1)
2014 május (1)
2014 április (1)
2014 március (4)
2014 február (4)
2014 január (3)
2013 november (4)
2013 október (3)
2013 szeptember (4)
2013 augusztus (2)
2013 július (1)
2013 június (2)
2013 május (2)
2013 április (2)
2013 március (3)
2013 február (4)
2013 január (10)
2012 december (2)
2012 november (3)
2012 október (6)
2012 szeptember (4)
2012 augusztus (5)
2012 július (3)
2012 június (5)
2012 május (6)
2012 április (6)
2012 március (6)
2012 február (7)
2012 január (9)
2011 december (5)
2011 november (5)
2011 október (13)
2011 szeptember (7)
2011 augusztus (5)
2011 július (7)
2011 június (5)
2011 május (8)
2011 április (6)
2011 március (8)
2011 február (7)
2011 január (7)
2010 december (10)
2010 november (4)
2010 október (9)
2010 szeptember (7)
2010 augusztus (7)
2010 július (12)
2010 június (6)
2010 május (24)
2010 április (21)
2010 március (20)
