Tegnap egy kicsi jobban elmerültünk Marakesben. Nekivágtunk, hogy gyalogosan járjuk be a várost. Ez nem lehetetlen fizikailag mert nem nagy terület, csak nagyon sűrű. Volt egy botanikus kert szerűség, ahova bementünk. Ez maga volt a béke szigete. Életemben elösszőr láttam bambuszt, nem bútor formájában. Megint csak olyan dolog amiről nem volt előzetes képem, mégis meglepett, és nem lehet érzékeltetni, milyen, mert csak hasonló közelében sem voltam még. De volt itt egyéb érdekesség is, ha sikerül töltök fel képek.
Ezután elindultunk az új városrészben, hogy megkeressük a Kati egyik koleganőjétől kölcsönkért könyv által említett internet kávézót. Ez végül is elmaradt mert útközben egy kissebb utcába benézve a wifi feliratra lettünk figyelmesek. Úgy is ideje volt már ezért beültünk egy narancslére és ott töltöttem fel az előző 2 marokkós postot.
A narancsléről külön említést kell tenni. Ez itt frissen van csavarva és ha azt mondom, hogy rostos akkor fogalmad sincs milyen. A végét már inkább eszed mint iszod. És az itteni narancs az a fán érett meg nem a tesco polcán. A narancs amúgy nem lehet ritkaság erre felé mert a legtöbb járdát narancs fák szegélyeznek. Elképesztő látvány amint a narancs fa díszként szolgál.
Tovább indulva a kívánságomra elmentünk a pályaudvarra. Egyszerűen kiváncsi voltam, hogy az is az itteni zsibongás szerűen működik e. De nem. Nagyon modern, tiszta, szellős. Valószínűleg az itteni forgatagot biztosító tömegnek nincs pénze túl sokat vonatozni. Ha már ott voltunk vetettünk egy pillantást a pályaudvarral pont szembenéző Királyi Színházra. Kellemes látvány az épület de megint csak fura, hogy közvetlenül előtte autókat árulnak.
Visszafelé az új városrész kis utcáin keresztül jövet megint csak olyat láttunk amire nem számítottam itt. Egy keresztény esküvő násznépe özönlött ki egy templomból aminek egyértelműen kereszt volt a tetején. A társaság kinézetre itteni volt ruházatra nem.
Kati kívánságára beülünk egy grill bár szerűségbe. Én csak a sültkrumpliból csipegettem és narancs levet ittam/ettem. És élveztem a víz permetet ami itt sokfelé (főleg az elitebb helyeken a szabadtéri légkondiként funkcionál. Ez után már haza mentünk pihenni egyet.
Este bementünk újra a főtérre, ahol sorban vannak ponyvával fedve, padokkal körülvéve étkező helyek, ahol a nyers de előkészített ennivaló egy pult szerűségre van kipakolva. Itt hamar betereltek minket az egyikhez. Nem nagyon tiltakoztunk. Jóízűen megvacsoráztunk és semmi következménye nem lett a köjálellenőr azonnali szívinfarktusát okozó higiéniának.
Meg kell említeni mert végig kísér és rontja a Rejtői idillt, hogy a turista itt csak megfejendő pénz forrásnak van tekintve. Legszolidabb példa, hogy kimentünk a reptérre kocsit bérelni. Kifelé a taxis 100 dirhamról indítva végül is 70-ért vitt ki. Visszafelé 150-ről indult a licit. De tudtuk, hogy mennyi az ameddig elmehetünk. És még így is olyan érzésem van, hogy nem a legolcsóbban úsztuk meg, mert a kifelé szállító taxis lelkesen magyarázta, hogy vár ránk 15-20 percet ha netán mennénk vele visszafelé. Ennél jóval zavaróbb, az a pénz kéregetés ami bizonyos részeken végigkísér és itt nem a koldusokra gondolok akikbe lépten-nyomon belebotlik az ember, mert azok csak csendben ülnek réz edényükkel, esetleg szólnak egyet amikor elmész mellettük. Persze sokszor úgy van beállítva, hogy segítettek neked megtalálni ezt vagy azt de ez annyira átlátszó hogy még csak nem is tűnik annak. És néha lerázhatatlanok. Hazáig kísérnek. Pedig e nélkül nagyon hangulatos kis utca lenne ahol lakunk. Így leginkább nem szeretek ide bejönni, és kész sikerként könyvelem el, ha nem épp nem figyel ránk senki. Ennek egyébként a gyengébb formája amikor egy csomag papír zsebkendőt próbálnak neked eladni. Persze ez is csak álca mert a kislány akit tegnap többször megtalált ezzel amíg vacsoráztunk ugyan azzal a csomag zsepivel először üres kézzel aztán egy euróval majd kettővel jelent meg. Nem véletlenül van a helyi McDonalds, KFC és tulajdonképpen minden kicsit is jobb étterem bejáratánál biztonsági őr. Nem tudok ettől elvonatkoztatni mert e nélkül sokkal de sokkal élvezhetőbb lenne az itt lét.
Holnap elhagyjuk a várost és olyan vidékre megyünk ahol biztos, hogy nincs net, tehát csak írni fogok, olvasni később lehet majd csak.