Marokkóra készülés jegyében fáj a vállam. Kati tűket bökdösött bele és mindenféle oltásokat adott. De sebaj mert Ő is megkapta a magáét. Konkrétan a hepatitis és tetanusztól már nem kell aggódni. Azért maradt még a tarsolyban ez-az. Rögtön itt van, hogy merre kanyarodik a vulkán (aminek már ki tudom mondani a nevét) hamuja az elkövetkező 4 napban. Megbeszéltük Katival, hogy ha nem tudunk most elmenni Marokkóba akkor egyrészt hamar pótoljuk ezt, másrészt Fontainebleau felé vesszük az irányt. Ebben az esetben túl vagyunk oltva a veszélyes Franciaországi körülményekre.
A mászós részre készülvén bejelöltük a kötél közepét. Ez akkor fontos amikor ereszkedik az ember és le kell lógatni a két kötélszárat és annak egyformának illik lenni. Mondjuk akkor sem árt, ha az ember egy bizonytalan útban nem szeretne ereszkedés magasságnál feljebb menni. Most jutott eszembe, hogy vajon miért nincs ilyen jelölés gyárilag beleszőve a kötelekbe. Az nem érv, hogy kilométer számban gyártják és csak utána szabják méretre. Attól még lehetne tenni pl. egységesen minden 10. méterre egy jelölést váltakozó színekkel. Lehet, hogy eladom ezt az ötletet valamelyik kötélgyárnak.