A volt munkahelyemen bejárásom volt a raktárba. Tulajdonképpen mindenhova be lehetett menni a badge-emmel. Ebben a raktárban volt néhány nagy faláda ahova a leselejtezett holmikat dobálták. Innen származik jó pár teljesen hibátlan kábelem egy hibátlan monitor, ami jelenleg az itthoni szerver mellett szolgál, egy másik ami Gabi jelenlegi monitora, egy kis merevlemez ami a szomszéd talált macjében (erről hosszabb poszt lesz) szolgál stb. És innen származott az a monitor is ami hónapok óta állt a hálószobában darabokra szedve, javításra várva. Mondjuk fogalmam sem volt, hogy mi baja és ezért tulajdonképpen nem dőlt el, hogy javítás vagy szétszedés, hasznos anyagok kinyerése és többi szelektívbe továbbítása lesz-e a sorsa. Amúgy egy igen jó minőségű és és nagy méretű darabról van szó. És ehhez még jól is nézett ki.
Itt a lakásban van már elég monitor tehát nagy szükségem nem volt rá, de ismerek olyat aki hasznát tudná venni. Nagyon sokáig kerülgettük a darabjait és a témát is és erre jó okom volt, mint később bebizonyosodott, rengeteg időt el lehet tolni egy ilyen művelettel. Akit érdekelnek a részletek azoknak a technikai adatok: iiyama (így, végig kis betűvel irandó) ProLite E511S 20,1 colos képátlóval rendelkező darab, 1600x1200-as felbotású, beépített sztereó hangszóróval. Egy sok évvel ez előtti modellről van szó, ami itt nem hátrány mert az iiyama monitorok kiemelkedően jó minőségűek voltak abban az időben. Hogy most milyenek arról fogalmam sincs, nagyon rég nem találkoztam ilyennel élőben.
De vissza a mi példányunkhoz. Ez a darab a bekapcsolásra egyáltalán nem reagált. Ezt tudtam róla amikor elhoztam, tulajdonképpen azzal a szándékkal, hogy kiszedem belőle szép vastag víz tisztaságú plexit meg az érdekes fénytörési tulajdonságú fóliákat. De meggondoltam magam és megnéztem lehet-e esetleg kezdeni vele valamit és működésre bírni. Vettem a műszert és pillanatok alatt kimértem, hogy a kacsoló nem továbbítja az áramot a tápegység felé. Akkor nagyon megörültem mert, egy kapcsoló könnyen áthidalható probléma. Sőt, javítottam már ilyet. Villámgyorsan szétkaptam és kiderült, hogy a rugó út, ami lamellákat nyomta az érintkezőkre, zsírozása avasodott be. Egy kis zárolajjal megkezeltem, letörölgettem és összeraktam. Fordítva. Gyorsan lepattintottam újra a billenőjét és visszaraktam helyes irányban. Majd beszereltem a monitorba és bekötöttem. Áramot adtam rá és láss csodát a monitor működött. Ezen felbuzdulva gyorsan fel is vittem a szomszédba mert nekünk nincs szükségünk újabb példányra, de gondoltam Gabinak le lehet cserélni a kis monitorját egy nagyobbra az mindig jól jön. Be is kapcsoltuk és gyönyörű képe volt. Kb. 10 percig, amikor is némi szagok kíséretében lehunyta a szemét. Visszahoztam szétszedtem, gondoltam adok még egy esélyt neki. A panelt szagolgatva arra a következtetésre jutottam, hogy az egyik trafó ment szét benne ami nem jó mert ilyet szerezni szinte lehetetlen. Az adait sem sikerült levadásznom, hogy egyáltalán milyen példányt keressek. Ezzel már majdnem el is rendeztem magamban a dolgot, amikor jött Krisztián és felfedezte, hogy a panel egyik sarkán van egy feketedés és két kondenzátor, hogy elvegyüljön a környezetben szintén hasonló fekete színt öltött. Íme a bűnösök.
És a már kiszedett kondik.
Nem tűnnek egészségesnek. Kicsit sem.
Ekkor jött a következő probléma, hogy honnan lesz ilyen csere alkatrész. Azt a másik sarokban szimmetrikusan elhelyezkedő példányokról le lehetett olvasni, hogy 18pF-os, 3kV-os értékűek. Végül Krisztián szépszámú halott monitor gyűjteményének egyik példánya lett a szerv adományozó donor. A beültetés után így nézet ki a dolog.
Gyorsan visszaraktuk a helyére a panelt és reménykedtünk. De semmit nem reagált a bekapcsolásra. Illetve a hangokból ítélve a tápegység működött de a háttér világítás nem. Már búcsúztam el a monitortól amikor bevillant, hogy van két biztosíték a panelen. Kimérve bebizonyosodott, hogy az egyik feladta. Sajnos beforrasztott darabok. De ilyen apróságok nem állhatnak utunkba. Villámgyorsan kikaptuk és egy szállal pótoltuk a kiolvadt részt, majd visszatettük a helyére. Azonban az újabb próba bizonyította hogy a biztosíték nem tudta megmenteni valamelyik fontos alkatrész életét. És ezzel én végérvényesen anyagnak nyilvánítottam az amúgy képességeit pillanatokra megvillantó remek példányt. Apró darabokra szedtük. Egy része Krisztián gyűjteményét gazdagítja, más része reciklálásra vár, néhány dolgot én mentettem meg belőle. Elképesztő, hogy egy amúgy csupa műanyagnak látszó monitorban mennyi csavar helyezkedik el, egyébként teljesen jogosan.
A tanulság az esetből, hogy nem szabad túlságosan ilyen fajta tevékenységekbe belemerülni, mert a két ember majd teljes munkanapnyi munkája árából majdnem lehet venni egy közel sem hasonló de működő darabot, ha nem is újat. Persze szórakozásnak jó volt.