Lefutottuk a 20 kilométert. Először. Ezt azért merem írni mert ugyan egyszer már megtettük ezt a távot, de azt futásnak semmiképpen nem lehetett nevezni. Sokkal inkább volt az korcsolyázás. Olyan sár volt ugyan is akkor.
De most hibátlanok voltak a körülmények. Remek hőmérséklet, tökéletes talaj. És nem is fáradtunk el vészesen. Kondícióval bírtuk, azzal nem volt gond. Hát akkor mivel? Az a probléma, hogy bizony ez már majdnem 2 óra és az bizony nagyon sok idő. Amikor Kati elindult és én a szokásos 3 perccet töltöttem (ha ennyi különbséggel indulunk akkor tudunk a táv nagy részén együtt futni) jöttek Charliék. Ők is a kutyájukról kapták a nevüket. Pár szót váltottam a gazdival majd indulnom kellett mert épp letelt a 3 perc. Mikor visszaértünk hozta Charlie a gazdáit újabb sétára. És egy pillanatig csodálkoztunk, hogy miért hisz most voltak sétálni, de aztán leesett, hogy az bizony 2 órával ez előtt volt.
2 órát futni már unalmas. Szóval nem lesz ez az állandó edzés távunk, de van rá esély, hogy időnként beiktatjuk majd. Mert azért ez már kihívás. Kíváncsi a holnapi fáradtságra. Mert, lehet nagyképűen hangzik, a 15-ök után már nem igazán marad fáradtság.
Ja és 1:49:44.