Valójában snooker. És inkább csak közel múlt. De az címnek nem hangzik olyan jól.
Követem a most zajló Snooker World Championship eseményeit. És ott sikerült elcsípnem ezt az eseményt. De egy kicsit korábbról kell kezdenem. Pont 25 évvel ezelőtt volt egy emlékezetes döntő amit Dennis Taylor és Steve Davis vívott. Az emlékezetes pillanatokban 17-17 nyert tábla után Stebe Davis vezetett 62 - 59-re. És már csak a fekete golyó volt az asztalon. Annak értéke 7. Tehát aki azt eltette az nyert. És sorra rontották el vagy mentették meg az állásokat azzal az egy golyóval.
Kati megy az osztálytalálkozójára haza felé. És melóból megy, ilyenkor minden perc számít ezért én vittem ki a reptérre. Na nem mintha én gyorsabban tudnék haladni a tömött autópályán inkább azért mert akkor meg lehet spórolni a parkolóban keringőzést, a parkolóból a terminálra buszozást. Nem sok idő, max 10-15 perc, de ilyenkor ugye minden perc számít, mint említettem. Meg a parkoló díját. Viszont több benzin fogy szóval ezzel azért nem vagyunk sokkal beljebb. Persze nem ezzel kezdődött a nap hanem izomlázzal, mert tegnap futottunk egy 20-ast ami nem is lett volna baj mert már csináltunk ilyet de előtte nap 15-öt. Ez a kettő már erősen érezhető volt ma. Ezt majd még kell csinálni. Remek edzés. Kicsit nagyképűen hangzik de két 15 egymás után már nem érezhető. De vissza a mai naphoz.
Találtam két videót megint. És terjesztem mert jók. Kezdjük a rövidebbikkel. A kutyával amelyik szereti ha énekelnek neki. Kivéve egyet. Happy birthday...
Most jöjjön egy kicsit kidolgozottabb darab amiben bebizonyítják nekünk, hogy minden dal ugyan arra a 4 akkordra épül. És tényleg majdnem így van. Hallgassuk csak..
Ma nem keltem valami hű de fényes jó kedvel. Még tegnap zörrentünk egyet Katival. Előfordul. Szellőztettem, virágot locsoltam két helyen is. Elmosogattam. Kenyeret sütöttem. Porszívóztam. Na jó ez utóbbi nem volt önkéntes mert felborítottam egy virágot de ha már a kezemben volt felnyaltam egy kicsit a padlót. Tudom procrastination. De tényleg igyekeztem egy kicsit összekapni a lakást a mellett, hogy tanultam a magam dolgát. Erre megkaptam, hogy sosem viszem ki a tányérokat evés után. Mire válaszoltam, hogy viszont elmosogatom. Hogy miért nem tudom befogni a pofámat. Erre lett csapkodás. És valami általam közelebbről meg nem vizsgált fehér cucc (talán só) szét lett szórva a kanapén. Tudom a takarítás nem az örökké valóságnak szól de azért na. Mivel elég késő volt csak ma reggel szedtem össze ezzel megalapozva a mai hangulatomat.
A képen egy növényünk részlete látható. Ezt konkrétan Kati mentette meg. Ha rajtam múlna már nem lenne itt. Aki kitalálja milyen növény ez, az jogosult egy sörre. Csak a helyszínen beváltható.
A kép már az új memória kártyára készült (azt hiszem ez is meg érne egy postot). Akit érdekel a fotózás és az, hogy mit tud egy Canon 500D az letöltheti az eredeti képet vágatlan teljes méretben és nézegetheti a pixeleket.
Ezt a kis videót azoknak készítettem akik nem láthatnak mostanában (és esetleg igényelnék). Előre is bocsánatot kérek ez az első magam mutogató videó, ennek összes hibájával.
Akiket esetleg érdekelnek a technikai részletek azoknak elmondom, hogy maga a videó nyersanyaga a MacBook beépített kamerájával készült az átmenet a Morph Age segítségével. Windows alatt már használtam egyszer egy ilyen programot de az egy nagyon kicsi, ingyenes program volt és jobban is működött, igaz kevesebb mindenre volt használható. A vágást kénytelen voltam a képkocka pontosság miatt Permierrel csinálni mert sejtésem szerint a beépített iMove erre nem képes, és most nem akartam ezzel kísérletezni a Premiert meg ismerem, így gyorsan meg el tudtam készülni vele.
Mindig rácsodálkozok a jelenségre. A tanulás folyamatára. Nem úgy általában tanulásra gondolok, hanem egy konkrét dolog megtanulására. És ez alatt nem történelmet vagy hasonló lineáris dolgot értek, hanem valami egybefüggő, komplex, bonyolult dolgot mint amilyen pl. a programozás. És ráadásul segítség nélkül, teljesen autódidaktikusan, ahogy én szoktam.
Az ember elhatározza, hogy megtanul valamit, mint tettem én sokszor. Ilyen volt a LAMP, később ennek folyományai a JavaScript, XML, AJAX és most az Object C. Az internet tele van anyagokkal. Talán túl sok is van belőlük, meg kellene találni a használhatót, de persze amíg az ember nem sokat tud a dologról vagy pláne semmit addig nem tudja hatékonyan eldönteni, hogy mi hasznos információ és mi nem. Tehát minden erről szóló linket összegyűjt, PDF-et letölt. Eddig ez nem tanulás csak érdeklődés.
Ezeket a videókat találtam jártamban-keltemben. Nem igazán fontos, hogy hol. És teljesen más okokból tetszenek. Angol nyelvűek de a képi világ is elviszi az anyagot.
Az első az Apollo 11 kilövésénél készült nagyon jó kamera állásból, 500 kép/másodperces sebességgel. Lehet úgy is nézni, hogy szép, de ennél azért több. Különösen ajánlom Gümő nevű rakéta tudósnak.
A következő pedig nagyon elevenembe talált. A procrastination nagyjából annyit tesz halogatni olyan dolgokat amiket meg kell csinálni. Napjaim jó részét töltöm ilyen tevékenységekkel. Nagyon magamra ismertem ebben a filmben.
Lefutottuk a 20 kilométert. Először. Ezt azért merem írni mert ugyan egyszer már megtettük ezt a távot, de azt futásnak semmiképpen nem lehetett nevezni. Sokkal inkább volt az korcsolyázás. Olyan sár volt ugyan is akkor.
De most hibátlanok voltak a körülmények. Remek hőmérséklet, tökéletes talaj. És nem is fáradtunk el vészesen. Kondícióval bírtuk, azzal nem volt gond. Hát akkor mivel? Az a probléma, hogy bizony ez már majdnem 2 óra és az bizony nagyon sok idő. Amikor Kati elindult és én a szokásos 3 perccet töltöttem (ha ennyi különbséggel indulunk akkor tudunk a táv nagy részén együtt futni) jöttek Charliék. Ők is a kutyájukról kapták a nevüket. Pár szót váltottam a gazdival majd indulnom kellett mert épp letelt a 3 perc. Mikor visszaértünk hozta Charlie a gazdáit újabb sétára. És egy pillanatig csodálkoztunk, hogy miért hisz most voltak sétálni, de aztán leesett, hogy az bizony 2 órával ez előtt volt.
Mikor ezt írom (hétfőn hajnal 1 és 2 között) Gabi és Krisztián már úton vannak Dover felé. Sőt ha jól számolok már ott is kell, hogy legyenek. Amikor olvasod remélhetőleg már valahol Németország vagy még jobb esetben Ausztria felé járnak. Ha nem vagy rendszeres olvasó akkor remélhetőleg már otthon vannak. Nem volt egyszerű menet. Már mint a készülődés és az idegőrlő várakozás, hogy mikor dől el véglegesen, hogy lehet e repülni Anglia és Magyarország között hétfő délelőtt.
Csütörtökön még teljesen bizakodó voltam, de a helyzet semmit nem javult sőt még több helyen lett légtér zárlat bevezetve. Egyre egyértelműbb lett, hogy nem lesz itt repülős hazamenés, de a járatot hivatalosan nem törölték csak vasárnap dél körül. Közben rohamosan fogytak illetve drágultak a hazajutási verziók. Közben Gabi és Krisztián úgy határozott, hogy egy elég fárasztó, kalandos, de időben hazaéréssel kecsegtető autós túrára neveznek be. Ehhez tettük meg az előkészületeket, jórészt ma. Mivel mi már meg csináltuk ezt az útvonalat párszor és amúgy is jártunk keltünk hosszú autós utakon, rendelkeztünk az üggyel kapcsolatban némi tapasztalattal. Ebből is kifolyólag Gabi és Krisztián felkészülten vágtak neki az útnak. Ez némileg megnyugtat ugyan akkor teljesen nyugodt csak akkor leszek amikor már vissza is értek épségben.
Igen már megint futás. Sajnálom. Ez van, sokat futunk ezért sokat írok róla ígéretemmel ellentétben.
Olyan volt az idő és helyzet, hogy az elmúlt 5 napban 4 szer tudtunk elmenni futni. És utolsónál arra számítottam, hogy jó lefutom de csak ez a lényeg, idő nem számít. Ehhez képest ezen a távon a legjobbamat futottam. 5,4 perces kilométerek. Terepen. Jó pár emelkedővel tarkítva. Meg vagyok elégedve ezzel az tempóval ilyen körülmények között. És nem köptem ki a tüdőmet, egyszerűen csak ment.
Így néz ki az akkumulátorom egészsége jelen állapotban.
A dolgok összefüggnek. Izlandon tüsszentett egyet egy vulkán erre föl így nézett ki Európa légtere ma este (a kék X-ek a repülőterek, a sárga repülő alakok az éppen levegőben tartózkodó járatok):
Ez nagyon nem vidám azoknak akik ma akartak repülni a sárgával nem pöttyözött területekről vagy éppenséggel oda. De tény, hogy első a biztonság főleg mióta British Airways Flight 9 (wiki angolul) incidens történt. Még több hír erről itt, itt, itt és itt. Személyes kapcsolat a dologban az, hogy mi tavaly igen csak közel jártunk ehhez a kis rosszasághoz. Na meg az is, hogy Gabi és Krisztián hétfőn terveznek haza repülni. Reméljük addigra normalizálódik a helyzet.