Tegnap futottunk. És végre újra 15km-t. Nagyon régen szerettünk volna már de az időjárás párszor közbe szólt. De most nem hagytuk magunkat. Bár előtte jócskán esett, úgy döntöttünk bármi lesz lefutjuk a teljes távot. És jól döntöttünk mert mint kiderült a talaj eléggé felszáradt ahhoz, hogy most már kibír rövidebb esőket, el tudja nyelni aránylag hamar és nem marad csúszós vagy ragadós a felszín. Ehhez persze kellett az is, hogy a folyó szintje jócskán lejjebb van és ezáltal a talaj vízszint is csökkent feltételezhetően.
Viszont nem ment jól a futás. Végig úgy éreztem, hogy lassú vagyok, és nem tudom a tempót növelni. Csak valamikor a 10. km után sikerült a légzésemet úgy rendezni, ahogy én szeretem, ami kb. minden 4-6. lépésre egy levegővétel. Eddigi tapasztalataim azt mutatják, hogy ha sikerül így vennem a levegőt akkor a világból ki tudnék futni. Elkönyveltem, hogy rég nem futottunk már 15 km-et ezért nem megy. Ennek némileg ellentmond, hogy nem a 10. km után voltak gondjaim. Aztán amikor a vége felé el kezdtem nézni az időt akkor konstatáltam, hogy nem is olyan rossz a részeredmény. Most az imént beírtam a táblázatba (amiben a futásokat regisztrálom) az időmet és kiderült, hogy ezen a távon a 4. legjobb időm. Tehát még is csak jól ment a futás. Az érzéki csalódást az okozhatta, hogy Kati végig tartotta velem a tempót míg régebben a fordulótól már szokott lemaradozni. Ezért gondoltam, hogy lassabb vagyok mint szoktam. Most csak a nagy emelkedőnél szakadt le egy kicsit.
Viszont nagyon kérdéses, hogy mikor tudunk újra menni, mert most éppen órák óta esik. De annyira, hogy felkapcsoltam a lámpát. Délután 1-kor.