Tegnap moziban voltam. Nem lenne ez különösen érdekes, ha nem ez lett volna életem első 3D mozi élménye.
Igazából nem volt elvárásom a dologgal kapcsolatban, nem tudtam mire készüljek. Valami halvány kép élt a fejemben, hogy lehet ez akár jó is. Nagyon régen, 8 évvel ez előtt talán, volt már 3D mozgókép élményem. Volt egy Nvidia videó kártyám amivel a csomagban jött egy 3D szemüveg. Emlékszem jó drága volt e miatt. Azzal játszogattam és az - bizonyos körülmények között - egész jó volt. Ilyen előzmények után ültem be az egyébként remek kis csapattal a nézőtérre és vártam a háromdé élményt. Nos nem voltam lenyűgözve. Azt azért feltétlenül meg kell említeni, hogy nem iMAX technológia volt, csak a helyi mozi 3D-re kibővítve.
De miért volt jó és mégsem jó a dolog? Elmesélem. Amikor lementek a reklámok megjelent a felirat, ami figyelmeztetett, hogy fel kell venni a szemüveget. Ez egyébként egy a jegy mellé osztogatott, higiéniai okokból eldobható, lehegesztett fóliában lakó darab volt.
Nem igényes de a célnak megfelelt. Azt egyébként most sem értem, hogy működik, mert addig tiszta a dolog, hogy valahogy polarizál, de ezt vizsgálgatva nem láttam a két oldala között jelentős eltérést. És azt sem értem, hogyan lehet egy szórt fény - ami ugye a vászonról verődik vissza - polarizált. Na de vissza a történéshez. Rögtön a figyelmeztető felirat után jöttek már háromdében vetített logók és újabb feliratok amik ezt a 3D technológiát voltak hivatottak képviselni. Elképesztő élmény volt. A vászon síkjából, feléd kiemelkedő érzésre az előtted ülők feje felett lebegő tárgyak, feliratok nagyon kellemes élményt vetítettek előre (milyen remek szójáték, haha). Jöttek újabb reklámok amik már 3D-ben voltak, meg pl. egy focimeccs részlet szintén térben. Most kivételen nem bántam a reklámokat, mert az új fajta élmény miatt élveztem a dolgot. Párszor bizony meg mozdultam, hogy elkapjam a fejem a repülő tárgyak elől. Aztán elkezdődött a film. 3D-ben.
Itt jöttek a gondok. Ugyan is nagyon nem volt 3D az élmény vagy ha igen akkor sokszor zavaróan. Egyértelmű volt, hogy hosszú jelenetek alatt semmi féle térhatású dolog nem volt a vásznon, párszor le is vettem a szemüveget, hogy ellenőrizzem, és bizony sokáig nem is kellett visszavenni. Majd jöttek animált részletek, vagy legalábbis CGI-vel dúsított jelenetek ami viszont jól néztek ki. Néha egy egy dolog kiugróan plasztikus volt miközben a körülötte levő dolgok nem. Elég vegyes élmény volt.
Leszögezhetem, hogy a térhatású mozi még erősen kezdeti stádiumban van. Körülbelül ahhoz tudnám hasonlítani amikor a fekete-fehér mozit felváltotta a színes. Amikor a rendezők, operatörők már remekül megtanulták, hogy éljenek a fények, árnyékok adta kifejező eszközzel, kaptak egy sokkal több információt hordozó dimenziót, a színeket. Ebben az esetben is kaptak a fim készítők egy jókora pluszt hordozó technológiát, de élni vele meg kell tanulni. Nem lehet egyszerű a dolog, hiszen amíg egy logóval el lehet játszani, hogy az kilebeg a nézők feje fölé addig ezt színészek játszotta karakterek nem tehetik meg. Ráadásul a bevett technika, hogy a hangsúly erősítésre alkalmazott nyitott blendével felvett jelenetek erősen elmosódott háttere erősen zavaró volt. A valóságban, amit utánozni próbáltak, a háttér csak addig elmosódott amíg a tekintetünk arra nem téved. Olyankor a szem odaélesít annyira gyorsan, hogy az agyunk nem is fogja fel, hogy az volt nem éles is. Ez, illetve az agy szemmozgás közbeni képérzékelési hiánya a szkádikus elnyomás egyébként. Viszont a mozi esetében hiába fókuszál a szem a háttérre az elmosódottság megmarad, ezáltal olyan érzést keltve, mintha a látásunk hirtelen elromlott volna. Nem kellemes. Nyilván ezt a 2D mozinál már megszoktuk, itt viszont zavaró. Összefoglalva a technológia adott és működik, élni vele még nem tudnak.
Lehet bátran mondani, hogy nem a film miatt mentem moziba. De végeredményben a film jó volt az új technikától várt élmény elmaradt, pontosabban elég kettős volt. Megnézem még mit tud az iMAX és utána is véleményt formálok.